Tornay András - Lassan lépek ...

Tornay András

Lassan lépek …

https://m.youtube.com/watch?v=VpAcREff8xo

Lassan lépek
s fenyőfák kísérnek az úton
Színes köntös az ősz
gyöngyeit, s gombjait forgatja a szél

Harmat csapódik arcomba
Belső könnyek találkoznak
Vékony ágakat szurkál a köd
Avarpárnákba süppednek hiányok

Teremtő kezeid még nedvesek a sártól
s én csak csodálom világod
a bánat őszi tükre,
Térdre borulok Édenedben
Ujjaim pihennek tenyeredben

Benned bújok el
Mögötted rejtőzöm
Jó Veled.
Csak veled jó

P. Pálffy Julianna - Érezned kell!

P. Pálffy Julianna

Érezned kell!

ha ígértem volna, de nem! -
Nem ígéret volt, csöndes szóval
mondtam el mennyire szeretlek,
lelkem adtam szelíd szerelemmel -
ha kellek, ha vársz, én is kereslek.
Múlhatnak a napok, s nyárestékbe
hiába olvad őszi lombok aranya,
Te döntheted el, szikrázhat-e még
borostyán-smaragd szemedben,
szemem kék ígéretű mámora?
Féltékenyen őrzött emlékek közt,
erdők rejtett bája, szénaillatú tisztás,
égő, szenvedélyes bíborvágyak,
- neked is érezned kell, parázslik még! -
az út végén én állok s téged várlak.
Nem számít, hogy tolvaj éjszakák
lopják a fényt szürke háztetők
felett, nem számítanak a vaksin
hunyorgó csillagok, ha csipkés
szélű felhők szélén majd, nekünk
hímeznek szivárványt az angyalok.

Simon Roland - Őszi képek

Simon Roland

Őszi képek

https://m.youtube.com/watch?v=O_kMu5ZJUrk

Palota, bástya,
ezüstöt árul,
az erdő árnya,
a tó zárul.

Erdei út végén,
őzike botorkál,
falevél csigalépcsőjén,
hold korrodál.

.kaktusz - Vigaszul ...

.kaktusz

Vigaszul …

http://www.youtube.com/watch?v=7CxeARy745I

Tudod arra gondoltam,
míg kényezteti az embert az élet,
addig a szeme
fényképez sok szépet,
de amikor lefelé erővel húzza
a mélységes mély pokolba,
amikor a poklok kínját nyújtja,
akkor minden megcsúnyul...
a mélyben lévő
választhatja magának
a fájdalmas önsajnálatot,
vagy azt, hogy tovább
művészi képeket készít,
keresi, és a fájdalom talán
segíti
a csodára való rátalálásban,
hogy észrevegye
a szinte lehetetlent,
a lehetőséget,
amit kevesen látnak meg,
amit tán vigaszul
Isten rejtett el a világon
azoknak a kiváltságosoknak,
akikre nehéz keresztet rakott,
az egészen különlegeset,
a reményt adót,
a rosszban is rejtőzködő jót,
a csúnyában is megtalálható szépet,
a csodát,
a betonból nőtt kisvirágot:
mert csoda az, amibe,
ha a mélyen lévő megkapaszkodik,
mert mást nem tehet,
mert az már több, mint az egyszerű élet
az maga az isteni művészet,
ami előtt fejet hajt,
könnyebbséget ad
a kegyetlenkedő élet.

2014. szeptember 23.

Kováts Péter /Skorpió/ - A szomorúság antológiája

Kováts Péter /Skorpió/

A szomorúság antológiája 

Ha a szomorúság megül lelkeden,
nem létezik erő, mely megmentsen.
Nyílt seb, métely ez, mi lassan terjed,
s ilyenkor nem találsz boldog percet.

És könnyek szöknek szemedbe,
ok nélkül és váratlanul,
szorongás ül meg szívedbe,
néha megmagyarázhatatlanul.

Legyintesz rá, bár jól tudod,
nem hagy nyugodni a gondolat,
elég egy dal, elég egy hangulat,
beléd mar újra, bár titkolod.

S ha le akarod írni,
Vagy el szeretnéd mondani,
Barátodnak, vagy bárkinek,
Cserben hagy a képzelet.

Eltűnik a miért belőled,
köddé válik, elsuhan.
Nincs racionális válaszod,
csak mélyen ülő fájdalom van.

S kerülnek majd az emberek,
mint leprást, kinek szeméből
a fekete halál integet,
és rájössz lassan, téged már
Az álmok sem segítenek.
 
De ne törj meg! Fel ne add!
Küzdj mosollyal, vidám dallal,
s keress igaz barátokat,
a velük töltött percek elűzik,
a kegyetlen fantomokat.

Nagy Horváth Ilona - Volna még

Nagy Horváth Ilona

Volna még

https://m.youtube.com/watch?v=H0wqKMX-igU

Tagjaimon ólom súlyú ráció,

nem nyúlok utánad,

- mintha elengedhetnélek -

de ha egy lépést  távolodsz,

gondolatom utánad fordul,

s már visszarántanálak:

csak egy harapást a nyakadból,

ingedből egy tépést,

csak a szádat egy pillanatra…

Akarom tovább

illatodba bújt egyperces álmaim,

a valóság és az elképzelés határain tántorgó

sürgető vágyat, mi beutazza utolsó sejtem is

a vérkörön,

s  feléd terelne untalan,

ha ennék, ha álmos vagyok, ha mennem kéne,

ha munka van.

Félt öröm.

Hangod körbe jár,

gerincem feszíti,

felkúszik a combomon,

körülzsongna, borzong, levegőm veszi,

gyáva leszek, nem hagyom.

Most – hiányoddal –

tüntet az óra,

ajkamon elmaradt csókod ég,

egy perc,

párnámba ölellek,

maradni kellett volna még,

álmosodom, homlokom mögött

apró csodák.

Bőrömön sejtelmes, nekibátorodó futamok,

félálmok sóhajos fele… akarom tovább,

hallgatni terveztelek,

de hangszered vagyok,

idebenn egyre szólnak

- mintha nem engedhetnének -

az ujjaid lefogta harmóniák.

Koszpek Ferenc - Fények fénye

Koszpek Ferenc

Fények fénye

SZólhat a dal szépen,
Emelhet mindenek fölé
Róna a napvégen,
Emellett nincs kenet, övé
Tengernyi álmod, s reggeled,
Látóvá tett, s láttat, azé' lett
Emberi vánko'd, s megleled:
Kámforrá nem válhat az ÉLET!

Kópis Eta - Csend

Kópis Eta

Csend

Csend zajong falaim között.
Feszengve itt-ott meg-megkoppan.
Torkomban gombócot rak a félelem.
Belopakodik az utcai lámpa fénye,
majd ahogy jött távozik. Idejébe,
mert nagyot reccsen szobám ablaka.
Zuhanva töri apró darabokra magát.
Szétgurulnak piciny, fénylő cseppjei.
mint lázmérőből szökő higany-golyók.
Eltávozott a félelem zsibbadt testemből
úgy álltam ott a mély csönd közepén,
mint királylányt megmentő, sárkányverő,
hősként dicsőíttet, vándorlegény.
A Csönd és én kicsit társalogtunk.
Szememre hányta lazaságomat,
azt, hogy mért nem csuktam be ablakomat.
Azért keltet álmomból zajongva,
hogy figyeljek fel elfelejtett dolgaimra.
A Félelem nagy úr. Börtönébe tartott,
így nem vettem én fel viharral a harcot
Ez lett a vesztem. Ablakom sorsa:....
Miattam hullt alá. tört szét, apró darabokra

Radnai István - Fényarany

Radnai István

Fényarany

https://m.youtube.com/watch?v=woi29KHyWZ4

Mottó: "A piros a félelem tüzével éget,
fojtó lávaként nyakamra téved.
A sárgában a Nap reménye csillan"
/Manon: Szivárványt sírok/
*
színek égnek parázslanak
varázslata az ékes ősznek
zord ágak maradnak elidőznek
levelekként varjúmadarak

de felkel még tápászkodik a nap
kitörlöm álmomat tarka dőre
ébredezem kelek kellek egy időre
hívsz te is és hívnak a szavak

látok valakit a gödöllői dombok
felé mint fák alatt a barna gomba
belehull a sötétlő s tarka gondba

ahogy a prizma színt színre bontott
dér a fákon s szél goromba
naphullatta aranyrögbe botlott

Hajdu Mária - Ha

Hajdu Mária

Ha

Életed regényét
ha újra írhatnád,
gondjaid, terheid
magadról leráznád,
régi, nyűtt életed
végleg kidobnád..

Lenne-e szívedben
számomra egy hely?
Tudnál-e szeretni?
Most arra felelj!

Lennék-e boldogság
hófehér lapján?
Mosoly és vidámság
mindegyik napján?
pompás szivárvány
minden oldalán?

Vagy csak hervadt rózsa
egy emlékkönyv lapján,
mit ottfeledtek rég
egy poros láda alján.

Szuhanics Albert - Ne szeress engemet!

Szuhanics Albert

Ne szeress engemet!

Ne szeress engemet,
nem kell a szenvedély.
Nem kértem soha azt,
hogy hozzám hű legyél!

Könnyű az én szívem,
mint száraz falevél.
Fuvallat kapja fel,
a szélben szárnyra kél.

Ma hozzád sodorván
szívem a szívedhez.
Téged átkarolván,
nekünk vak sors kedvez.

Örüljünk a mának,
ne várd a holnapot!
Hogyan is tudhatnám,
hogy holnap hol vagyok?

Kívánom, boldog légy,
amíg itt vagy velem.
Könnyedén hagyj el majd,
ahogyan én teszem...!

Ha mégis könnyeznék,
ne törődj te azzal!
Találsz majd új kedvest
a felkelő nappal!

Grimm Pálffy Piroska - Nem szeretem ...

Grimm Pálffy Piroska

Nem szeretem …

https://m.youtube.com/watch?v=Myb5v8AFROk

Nem szeretem a nyarat

Elszáll a meleg, a jóság,

A madarak ősszel

Hiába hívtalak

Ég, ég a fájdalom

Szomorú a dalom

Ezer karomba se férsz el

Ölellek, szeretlek nagyon

Mi jó alkalom feledni,

Emléked sohase vész el …

Szomorúfűz - A titkok veled maradtak

Szomorúfűz

A titkok veled maradtak

https://m.youtube.com/watch?v=jzHPo12jTUE

Minden napban új csoda van

Lelkem szárnyal a végtelenben

Árnyakba rejlik a mosolyom

Mióta egyedül bolyongok az úton

Ezernyi emlékszál fűz hozzád

Megbocsátottam, hogy itt hagytál

selymes szavak simítják szívemet

A titkok veled maradtak, elkísértek

Nyugtalan, zaklatott volt életed

A sors kegyetlenül megtépázott

Ide-oda dobált, - messze sodort

Az évek már csönddel takartak

Megbékéltem, hogy nem vagy

Álmaimban még fogod a kezem

A Mindenségből figyeled léptem

Ódor György - Csillogás

Ódor György

Csillogás

Minden csillogás számít?

Csak az, amelyik világít.

Ha Napot viszi az égre

és nem úgy lopja le végre.

Ha megszült fájón magzatot

és szájába tejet adott

édes, anyai kebléből.

Visszacsillog a szeméből.

Szabadság fegyverén látszik

és piros vértől elázik,

megduzzad az erős kartól,

ha emel egy beteg asszonyt,

lehajol a gyermek elé,

ölelve annak bús fejét.

S ki nem tudja, mi volna jó –

szegény hátán a takaró.

Keze ökölbe szorul,

ha látja, mily dölyfös az úr

és oda is fog ő vágni.

Mert ez a csillogás számít!

Horváth Ilona - Emberül

Horváth Ilona /Hanoli/

Emberül

https://m.youtube.com/watch?v=CQEpdE1EHv8

Sírásunkkal megkarcoltuk a csendet,
s nem tudtuk hova érkezünk.
Eszmélt tudatunk meséken nőtt fel,
sokáig csodákban hittünk.
Ám szertefoszlott álmainkat
ma is hiába keressük.
Vad forgószél tépázza szárnyainkat:
jajongva hajlunk viharos szelekbe,
gyökerünkkel kapaszkodunk
az ígéretes évekbe.
Szívünkben őrizzük örökre
múltunk szép napjait,
s kik életüket áldozták e honért,
szemük kérdően ránk tekint.
Szégyen reánk, kik elherdáltuk
a magyar értékeket.
A szabadság szabatosság,
s nem ismer törvényeket.
A tudás romokban hever,
s aki igaz hazafi
nincs e hazában biztonsága,
élete vádakkal teli.
Pedig csak azt énekli
tiszta hangon,
azt a dalt, mit egykoron
apró gyermekként
édesanyja tanított neki.