2015. június 26., péntek

Komáromi János - valami csend kéne



Komáromi János

valami csend kéne

valami csend kéne nagyon
valami végtelen-mély nyugalom
lágyan elfedő puha hallgatás
semmit nem akaró simogatás

valami csend kéne nagyon
valami váratlan jutalom
némán sikló elnyújtott szárnyalás
gyönyörbe fúló rövid sikoltás

valami csend kéne nagyon
valami történik és hagyom
nem akarni semmilyen változást
nem kívánni végtelen utazást

valami csend kéne nagyon
valami mosoly az arcomon
érteni minden igaz látomást
valóságban élni az álmodást

valami csend kéne nagyon
valami túl a szavakon
mindent elmondó mély hallgatás
megnyugtató magamra találás

Kun Magdolna - A szív panasza ...



Kun Magdolna
 A szív panasza...

A kudarc mindig leszakít
egy darabot a szívből,
mely lassan roncsolódik,
de annál jobban fáj
és hiába foltozzák sebét
múltbéli emlékek,
ha egyszer hiányzik belőle
nem úgy dobban már.
Túl érzékeny a fájdalmasan
felcsendülő szóra,
a sokszor átélt
könnyekkel telt
csalódásokra,
s minden olyan gondolatra,
mely bántó is lehet,
mikor annak valós értelme
már nem azt tudatja,
mit a szem egy másik szemben
álmaiként keres,
feledtetve magával,
hogy törékeny az élet.
A szív próbál úrrá lenni
a rá váró nehézségeken,
mégis nehéz visszahozni
a messzire tűnt szépet.

.kaktusz - A szeretet velem van ...



.kaktusz
A szeretet velem van …

Tudod arra gondoltam, hogy talán,
ahogyan a gyerekek mások,
az álmok sem egyformák,
nem csak a formájuk,
a mondanivalójuk is más,
van, kinek jövőt jóslóak,
másnak az álmai
különös megérzések,
az enyémek,
mintha gyermekei
a nappalnak lennének
igaz,
gyökeresen másról szólnak,
azt se tudom,
hogyan került oda
a sok zagyva történet,
de ha belegondolok,
van közös gyökerük is,
 következménye, mindig
folytatása
torzított tükörbe nézve
az éjszakám,
a nappalomnak...
a rossz nem olyankor érkezik,
ha megbántanak,
vagy én teszek rosszat másnak,
csak amikor nincsenek eldolgozva,
kisimítva a szálak,
ezek a rakoncátlanok összebogozódnak,
az eredetire nem is hasonlítanak...
elfelejtődik a baj,
de megmarad a zűrzavar,
a szívem hevesen kalimpál,
úgy ébredek akkor,
s ha visszagondolok,
ha az összekuszálódott szálakat
sikerül a helyére raknom,
a szívem is megnyugszik,
ha nem, odavan a nappalom…
de vannak olyan éjszakák,
ami után kipihenten,
boldogan ébredek,
szinte érthetetlen…
akkor egészen biztosan
nem voltak kusza szálak,
amik az eldolgozásra vártak,
talán olyankor álmomban
a szeretet velem van.

2011. április 19.

Ligeti Éva - Ének az esőben



Ligeti Éva

Ének az esőben 

nincsen jó idő
szürke felhők szállnak
tarka pillangók
fénysugárra várnak


esik az eső
táncot jár a földön
pergő ritmusát
kottázza a zöldön


kedvenc dalomat
dúdolom a réten
csurog az eső
ernyő alól nézem


toccsan a tócsa
hozzám lép a párom
forró ölelés
karjaimba zárom


csókra, csók felel
muzsikál a lelkünk
esős délután
így egymásra leltünk


koppan az eső
fák levele hajlik
vidám énekem
messze, s közel hallik

Aranyosi Ervin - Mondd ki, hogy SZERETLEK!



Aranyosi Ervin

Mondd ki, hogy SZERETLEK!

Mondd ki, hogy SZERETLEK!
S minden alkalommal
legyen szebb a napod!
Töltsd meg tartalommal!


Keresd figyelemmel,
mit kíván a párod.
Ha odafigyelsz rá,
biztos megtalálod!


Tudd, nem az a lényeg,
hogy valamit adjál,
fontosabb az irány,
- jó úton haladjál!


Keresd az Ő vágyát,
és sose találgass,
ne a saját szíved,
álmod szerint válassz!


Mondd ki, hogy SZERETLEK,
mondd, naponta százszor!
Ez az apró szócska
felemel, varázsol!

Horváth Ilona - Kikötő



Horváth Ilona
Kikötő

Adj egy kikötőt,
hol nyugalmat találok!
A boldogság szigetét
elborítja a víz,
partot sem látok már,
visz az ár,
s igaznak maradni
oly nehéz
a szürke hullámokban
örvényeket taposva
elhagy erőm,
csak egy fény
gyúlna valahol
a sötétség útvesztőiben,
erőt kérek Istenem,
hogy megmaradjak,
gyújts egy fénysugarat,
adj biztos kikötőt,
hol vergődő lelkem
végre megpihenhet,
felejtve felhalmozott
bűneimet.

Medve Zsolt - kérem az istent



Medve Zsolt
kérem az istent

kérem az istent, hogy irgalmas legyen,
s szétzúzott álmaid teremtse újra.
kössön ki bárkánk az Ararát-hegyen,
vigyázzon minket kéklő ég azúrja.
kérem az istent, hogy áldjon meg téged,
adjon létezésnyi hitet a mához.
s ha végre lelkedben új világ éled,
szerelmünk is legyen hű önmagához.
kérem az istent, hogy felém vezessen,
s kezedet ismét adja a kezembe.
szerelmed újra szívemé lehessen,
lássam a tüzet újra a szemedben.
       kérem az istent, hallgassa meg imám…
       és, hogy bocsássad meg számtalan hibám.

Torma Zsuzsanna - Sorsunk nagykönyvében



Torma Zsuzsanna

Sorsunk nagykönyvében
Sorsunk nagykönyvében
Minden meg van írva,
Ha nem is kötetben,
Ha nem is papírra.
Minden fontos lépés,
Él’tünk mérföldköve,
Mi számunkra titok,
Amíg el nem jöve!


Abban a nagykönyvben
Minden meg van írva,
Mikor lesz örömünk,
Mikor látnak sírva.
Mikor jut ajándék,
S mikor ér veszteség,
A sorsunk tudja azt
Mikor lesz majd elég.


Mikor lesz majd elég
A rosszból, s a jóból,
Mikor fogyunk ki majd
A rossz és jó szóból.
Mikor már ajkunkról
Nem hallik a sóhaj,
Akkor lesz majd elég,
S nem mondjuk már: Ó, jaj!


Addig örüljünk, míg
Tudunk jó szót szólni,
Ha csak mosollyal is,
Egymáshoz fordulni.
Adjunk mindannyian
Szeretetet kölcsön,
Amíg csak ember lesz
Ezen a szép Földön!

Ficzura Ferenc - Felejtsd el



Ficzura Ferenc

Felejtsd el


Mellek közt hálni, ringás vigaszában,
Nap ölelése, fénye hálótársam,
miként a táncoló nyári lepkék, míg
megpihennek olykor egy-egy virágon,
létem hozzád köt, vonz ledér világod,


meglehet, szerelemre ítéltetett
múló érzések vágyott képzelete,
lehet, ez volt az utolsó akarat,
- régvolt idő -, melleid közt haltam meg,
de már hagyjuk, felejtsd el e szavakat.

Kósa Emese - Fanyar mosoly ...



Kósa Emese

Fanyar mosoly …
kutatlak a mában, a holnapban, a tegnapokban…
érezlek a hajnalok selymes zuhatagában…
kereslek az (őszülő) estek harmóniájában
a gyökeret eresztett gondolatban…
érintelek lágy illatok zamatában
a mámortól izzadt éjszakában…
Minden pillanat ami tova suhan
idegszálaimmal emlékedbe zuhan.


fanyar mosolyod mi szájadhoz
tapad
elodázza kimondhatatlan
szavaimat.

2015. június 23., kedd

Szomorúfűz - Szívünkben őrizve ...



Szomorúfűz

Szívünkben őrizve ...

A holdkaréj ezüstös mosollyal kacsingat
Az éjszakában kíséri álmunkat
Csillagok sziporkáznak körötte
Tündérként szálldosnak kecsesen
Az égbolt felettünk sötétkék bársonylepel
Felhőfoszlányok sodródnak az égen
Az álom lágy selyemtakarót borít ránk
Föld és ég egymáshoz simulnak
Szívünkben őrizzük az emlékeket
Átfonnak, elringatnak bennünket.

Kosjegyében - A szívnek érintése



Kosjegyében

A szívnek érintése


Aranyló búzamezőn
érett kalászokat, az
nyári langy szellő,
mint tenger hullámát
ringatgatja,
úgy hullámzik szívem
andalító dallal
szerető szíveden
örök szerelmével
szépen elaltatja.


Más színben látod
a színek világát,
amikor szívedet az
igaz szerelem
mámora érinti,
ettől az érzéstől
önmagad ellen
nem tud megvédeni
és nem véd meg
senki.


Eme versecskémet
azért őrizd meg,
mert soha
ne feledd,
önmagad ellen
senki nem véd meg,
csak magad
teheted.

Gligorics Teréz - Néha még ...



Gligorics Teréz

Néha még …


Néha, néha még elmerengek
sorsodon, néma angyalom,
bárhogy is fáj, én emlékednek
lángját kihalni nem hagyom.
Néha, néha még lépted várom,
látni véllek a kerten át,
s te széjjeloszlassz, mint az álom,
ha nap köszönti az éjszakát...


Néha, néha még szívdobogva
simogatom meg kék ruhád,
lehetetlen, hogy soha többé
nem nyújtod felém csókra szád...
Néha, néha még elképzellek
mellettem, s szived még dobog...
Lelkemben őrzöm dobogását,
míg értem is jönnek angyalok...


dr. Szeicz János - Rőzse tűz



dr. Szeicz János

Rőzse tűz

Hűvös est borzongatta a fákat,
a Holdnak bágyadt fénye tompán csillant,
amikor felült az almafára,
s ezüstje ágakon csorgott le hosszan.

Lágy csillagfényben úszott már a táj,
az est a kertre sötét leplét szőtte,
a rőzse tűz lángolt lábunk előtt,
és néha csípte szemünket a füstje.

A tűz misztérium ősi varázs,
s a parázs melege magához vonzott.
Már hányadik nyaram, mi itt lobog?
A barátok száma is hogy megfogyott!

A tábortűz körül sok rönk üres,
a kenyerünkön sült szalonna csöppje,
és emlékezünk csendes szavakkal,
a könny szemünkben most nem rőzse füstje.

Mi maradt a reggeli szépségből,
amikor minden színes virágban állt?
Gondolatok, amik megmaradtak,
melyekre az emlék ablakokat tárt.

Mysty Kata - Lelkem a kertem



Mysty Kata
Lelkem a kertem

Lelkem a kertem,
helyem megleltem.
Aki jön, bevezetem,
pázsitjára leültetem.

Nézd! - ugye látod?!
Vége a láthatáron.
Minden tiszta kék,
mennyboltig elér!

Figyeld a játszi fényt!
Ott él a Remény!
Hallod a tapsot?
Mennyi örömöt hoz!

Jobbra egy kanális,
éppen, hal-majális.
Pánsíp hangja szól,
déli szél "rá"hajbókol.

Kezek tánca tetszeleg!
Lanton imák pengenek.
Lélekfátyol színteret ácsol,
ünneplő Életet barkácsol...