2015. június 23., kedd

dr. Szeicz János - Rőzse tűz



dr. Szeicz János

Rőzse tűz

Hűvös est borzongatta a fákat,
a Holdnak bágyadt fénye tompán csillant,
amikor felült az almafára,
s ezüstje ágakon csorgott le hosszan.

Lágy csillagfényben úszott már a táj,
az est a kertre sötét leplét szőtte,
a rőzse tűz lángolt lábunk előtt,
és néha csípte szemünket a füstje.

A tűz misztérium ősi varázs,
s a parázs melege magához vonzott.
Már hányadik nyaram, mi itt lobog?
A barátok száma is hogy megfogyott!

A tábortűz körül sok rönk üres,
a kenyerünkön sült szalonna csöppje,
és emlékezünk csendes szavakkal,
a könny szemünkben most nem rőzse füstje.

Mi maradt a reggeli szépségből,
amikor minden színes virágban állt?
Gondolatok, amik megmaradtak,
melyekre az emlék ablakokat tárt.

1 megjegyzés: