.kaktusz
A szeretet
velem van …
Tudod arra gondoltam,
hogy talán,
ahogyan a gyerekek
mások,
az álmok sem
egyformák,
nem csak a formájuk,
a mondanivalójuk is
más,
van, kinek jövőt
jóslóak,
másnak az álmai
különös megérzések,
az enyémek,
mintha gyermekei
a nappalnak lennének
igaz,
gyökeresen másról
szólnak,
azt se tudom,
hogyan került oda
a sok zagyva
történet,
de ha belegondolok,
van közös gyökerük
is,
következménye,
mindig
folytatása
torzított tükörbe
nézve
az éjszakám,
a nappalomnak...
a rossz nem olyankor
érkezik,
ha megbántanak,
vagy én teszek
rosszat másnak,
csak amikor nincsenek
eldolgozva,
kisimítva a szálak,
ezek a rakoncátlanok
összebogozódnak,
az eredetire nem is
hasonlítanak...
elfelejtődik a baj,
de megmarad a
zűrzavar,
a szívem hevesen
kalimpál,
úgy ébredek akkor,
s ha visszagondolok,
ha az
összekuszálódott szálakat
sikerül a helyére
raknom,
a szívem is
megnyugszik,
ha nem, odavan a
nappalom…
de vannak olyan
éjszakák,
ami után kipihenten,
boldogan ébredek,
szinte érthetetlen…
akkor egészen
biztosan
nem voltak kusza
szálak,
amik az eldolgozásra
vártak,
talán olyankor
álmomban
a szeretet velem van.
2011. április 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése