Radnai István - Siet az ősz

Radnai István

Siet az ősz

 https://m.youtube.com/watch?v=yev9U5KByLI

aranyozd be a múltat csontok kövek alatt
maradnak vagy negyed századig de elkorhad
felettük a kereszt a koporsó beszakad

aranyozd be levélbetűkkel feketéllnek a fák
törzseken ágak gallyak felhőt feszítenek tovább
az idő kereke forgatja felfordul a világ

csend csak a temetőben behallatszik a vonat
alatta a sín csikordul nincs semmi tapintat
egy röpke ima a síron kisseprűvel matat

gondolatodban aranyozd be azt a kezet
gondold hogy gyerek vagy újra kezednél vezet
bár most döbbensz rá késő-e az igyekezet

Válóczy Szilvia - Ha nem volna késő

Válóczy Szilvia

Ha nem volna késő

Önmagammal való küzdés
minden egyes sor
a közömbösség magába zárta
magányom lángoló fényeit
mert a szív reménye itt
nem helyénvaló.

Túl halk a szó
hazavárna az álmodás
egyszerű terekbe ívelne át
a más és karod féltő melege
ha lehetne...

Lenne csend és megnyugvás
örömteli varázs
a melletted töltött idő...
És valódi emlékezés
ha nem volna késő...
Túl késő...

.kaktusz - Az érzések ...

.kaktusz

Az érzések …

https://www.youtube.com/watch?v=vBnq2aVDg0o

Tudod arra gondoltam,

hogy vannak az ember életében

számára fontos,

igazán nagy események,

amikhez megfelelő ruhát ölt,

és a ruhához hűen

viselkedést illőt,

ezek az alkalmak nagy örömök,

vagy a nagy bánatok idői,

legtöbbször jogos az öröm,

és a bánat is indokolt,

de valamiért

egyiknek sem hagy szabad folyást,

az érzéseit,

mint a korlátlan levegőt,

nem engedi szabadon áramlani,

akár, ha épp azt akar,

egyik partról a másikra csapongani,

a fekete ruhát felveszi,

a könnyeket vele,

és mintha sötét örvénybe kerülne,

mosolytalan

a gyász egyre mélyebbre lehúzza,

nem enged pillanatnyi szünetet se magának,

nem engedi az érzéseinek,

hogy megmutassák,

önmaguktól mire képesek,

talán ezért,

hogy a folyton ömlő könnyektől

ritkán jut el a belülről induló,

a fájdalmat megkönnyítő,

a lerakódásoktól megtisztító

könnyebbséget adó sírásig,

amit akár

egy sebeket enyhítő mosoly is követhet,

a könny is, mint ahogy a mosoly,

segíthet,

de ha felveszi az ember a fekete ruhát,

akkor kívül belül öltözik feketébe,

sebeit tépkedve

kizár minden színt az életéből,

és nem jut el önmagáig,

az önmagától patakként elinduló,

fájdalmas de mégis fájdalmat enyhítő,

borogatásként ható könnyekig.

2010. ápr. 29.

Harcos Katalin - Nem tudom ...

Harcos Katalin

Nem tudom...

Nem tudom mi ez... talán még szerelem...
vagy csak a vágyam incselkedik velem?
de tudva, hogy nem adsz már semmit nekem
betölti mégis lényed az életem.

Nem tudom meddig tart, hogy csak rád vágyok,
bár nem kellenek kegyes hazugságok
értve, hogy rád már rég hiába várok
álmomban mégis csak érted kiáltok.

Nem tudom még miért kínlódom érted
amikor szerelmem soha sem kérted,
játékod voltam csak, csöppnyi igézet,
de soha nem életre szóló végzet.

Nem tudom mi... de jó, hogy megadatott.
Feledhetetlenné tette a napot,
és úgy hatja át a mát és holnapot,
hogy tudom: vissza már te sem hozhatod,
szépsége mégis örökre megfogott.

Horváth István /Pityu/ - Engedd meg!

Horváth István /Pityu/

Engedd meg!

Zúg a szél, recsegnek a fák.
Az idő sötét, leveleket zabál.
Lehull lassan a nap az égről,
Megijedvén a vérszagú éjtől.

Szirének éneke vonzón csendül.
Kérlek, ne indulj haza egyedül!
Hisz, a sötétben ki tudja ki jár,
Az éj keblén titokban ki vár?

Ha nem maradsz itt, engedd meg,
Hogy titkon haza kísérjelek!

P. Pálffy Julianna - Szerelmesen

P. Pálffy Julianna

Szerelmesen

Száguld a vér, s minden
mi ér, lüktetett; látnom,
látnom kell a szemedet,
mosoly csillan benne,
közel és távol, ahol
megérintesz, a testem,
a bőröm, a szívem is lángol.
Csókjaid nyomán pici,
puha, kis hegek, mézesek
és édesek, bejárnak völgyeket
és hegyeket, kábulat követ
kábulatot, pillanatnyi a
varázs, te az enyém -
s én, a tied vagyok.
Fátyolt borít ránk a csillagos
este, tiltott e gyümölcs, tiltott
az érzés, tiltott a vágy, te mégis
értem remegsz, engem becéz,
engem kóstol a szád.
Cirmos fények játéka, holdsugár
árnyéka játszik a testemen,
ajkaddal süt rám bélyeget,
- a Szerelem.
Bennem élsz, s benned élek én,
örökre Veled és Nélküled,
mit szívem nem bír el,
elbírja a tied - kettőnk helyett.

Paudits Zoltán - Az álomkeresők

Paudits Zoltán

Az álomkeresők

https://m.youtube.com/watch?v=yRTIt4gEsYc

Te és én, mi és ők,
az álomkeresők,
tengerek ezüst tükrei,
napok forró könnyei,
hószínű égen
pillangószárnyak,
felhőkön úszó
habkönnyű vágyak,
táncoló levelek
dús lombú fákon,
apró kis szigetek
a kéklő óceánon,
szavak a fájó némaságban,
csillagok az éjszakában,
te és én, ők és mi,
az őszi égbolt fényei.

Pné Juhász Mária - Varázs

Pné Juhász Mária

Varázs

https://m.youtube.com/watch?v=EQNomGf-nfA

Színek, melyek nem keltek életre
ecsetem hegyén, lázasan égnek...

Órák, melyek sötétben lüktetnek
gyertyafény pislákoló csendjében...

Fények, melyek narancsot festenek
csöndes alkony szürke köpenyére...

Dalok, melyek jáspisfényű esten
álmodozva ülnek bús lelkeken...

Azt hittem, már soha nem élednek,
de léted fénye, életet festett.

Novák László - Szerelmetes szívem ...

Novák László

Szerelmetes szívem …

Szerelmetes szívem össze-vissza csapong,
kezem, lábam remeg,
tollam sort sorra halmoz,
vágyam céltáblája, telt
fejemben lőre beszéd kavarog.
…………………………………
Ébredj fel távoli furulya szó,
zenésítsd meg lelkem, hívó szavát,
öntözze mint hajnali harmat,
gyengéden szívem édesdeden,
csókod ölelése.
Hosszú lebbenő hajad lágyszellő simogatná,
arcom tűzforró napsütésben,
remeklő alakod pilleként,
úszik tova szemem tengerén.
Lángra lobbant vágyam tűzét oltsa,
arcod gyönyörű mosolya,
szerelmed burokként ölel, s hagyom,
mert éltető köldökzsinór számomra.
Gondolatim csak Te vagy,
s minden perc távol tőled,
kínzó maró fájdalombölcsője.
Ábrándos őszi reggelen elmúlás veszélye hal el,
lényed s az érzés mit kelt,
hullámain köszörült életét csorba élével,
élez át újra meg újra.

Primerose - Hangtalanul ...

Primerose

Hangtalanul …

https://m.youtube.com/watch?v=Otw7ZyZsyEE

hangtalanul sírtam a sötét magosra

lelkem korbácsoltad tajtékos habosra

szemem gyűlöltem, s belsőm kiáltott - hazug szemek

s becsuktam mosolyogva, hogy mint az éltető levegőt szeresselek

s lám erőm, mit inastul téptem ki magamból

nem lett több súlyú mint szél kapta madár toll

kavicsos földön szívem darabja

szedegeti ujjam, s az élet összerakja

alig néhány deka s nekem most mily nehéz

hisz mi egyszer összetört már sosem lesz egész

Kosztolányi Dezső - A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán

Kosztolányi Dezső

A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán

https://m.youtube.com/watch?v=5sZ0X5J7yB0

 

A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán
ágyamra ül fásultan a magány,
és rámtekint és nézdeli magát,
és fésüli hosszú, hosszú haját.

Eszelős hölgy. A szeme oly szelíd,
és bontja, oldja tornyos fürtjeit,
és oldja, bontja - percre perc enyész -
és újra kezdi mindig. Sose kész.

És oldja álmom, bontja gondomat,
álomtalan partokra hívogat.
Ha szunnyadok, csörrennek fésüi,
hosszú haját nevetve fésüli.

Csak hallgatom álomban, éberen,
hogyan motoz-motoz az éjjelen.
Most újra kezdi. Végtelen haja
oly hosszú, hosszú, mint az éjszaka.

Vörösmarty Mihály - Az elmenőhöz

Vörösmarty Mihály

Az elmenőhöz

Oh! ki tőlem, s bút nevelő szivemtől,
Mint hiú árnyék, el akarsz szakadni,
Nézz, midőn elmégy, panaszimra vissza,
Nézz, de ne sajnálj.

Szép derűlten fog neked a kegyes nap
Sütni, hűs szellő leszen úti társad,
Elkerűl éjszak zivatarja, s a vad
Sorsok haragja.

Oh! ha tán ekkor kinyiland szivedben
A szelíd kedvek s örömek virága,
Oh csak akkor, szűz ajakidra kérlek,
Jussak eszedbe.

Nem borúl el szép napod és szerencséd,
Majd ha rám gondolsz, sem az édes álom,
Mely vidám lelked tüneményein leng,
El nem enyészik.

Bánatom, mint hű követő, veled megy,
Ah de ez sem von gyönyöridre felhőt,
Meg ne útáld, mert csak azért sohajtoz,
Hogy ne felejts el.

Nagy László - Elfogynak a fák

Nagy László

Elfogynak a fák

Elfogynak a fák a parton
éjszakánként lassan, lassan,
amikor az Isten szeme
jéggé fagy a kék magasban.

Ilyenkor az éhes fűrész
nem énekel, mert nem szabad.
Ilyenkor az éhes ember
nem nyöszörög, bár megszakad.

Fáért nem kár, lesz helyette,
hisz tavasz jön, új ültetés,
de a nyomor parancsol itt,
melle csupa kitüntetés.

A tuskókon Isten keze
kalácskát formál a holdból
az éhező kisdedeknek,
de csak holdból, de csak holdból.

Szabó Lőrinc - Mint még sohasem

Szabó Lőrinc

Mint még sohasem

https://m.youtube.com/watch?v=SaSDmQfiNpQ

Mert egész tested szeretem,
és mind, ami építi kint s bent,
szeretnék megismerni mindent,
ami benned oly jó nekem.

Szeretem a fogaidat
s az ujjaidat, ízről-ízre,
csókodban bujdosik az íze
gerinced csigolyáinak.

Két lábad futárként hozott,
csuklóid forogtak, emeltek,
bordáid kinálták a melled,
mint az ölelést a karod,

s ezek a csontok rám hajoltak,
megszerettek és gyönyörű
óráknak mindig drága, hű
szolgái és dajkái voltak:

hogyne szeretném hát, ami
csak vagy, s mind, ami láthatatlan,
ami a külső lét mögött van
és már isteni rejtelem?

Szeretnélek kibontani,
s vigyázva összerakni ujra,
aztán, ha van, lelkedbe bújva
álmodni, mint még sohasem.

Gyóni Géza - Megbékülés

Gyóni Géza

Megbékülés

Ki kérdi itt: mi fáj, mi kéne?
Művész vagy-e, kinek szivébe
Késszúrás minden durva hang?
Ki kérdi? Mindegy itt: bitang,
S az Uristen se néz feléje.

Ki ád reményt, amely biztatna,
Hogy el ne vessz a sivatagba?
Hoztál magaddal templomot?
S szent képet, melyen megrogyott
A bútól szent szüzed alakja?

Alázva, fázva nézesz szerte:
Hát nincsen táj, merről jöhetne
A glóriás szabadító,
S örökre vérzik a bitó
És rajt a Jóság Fejedelme?

Nem, nem, nem!... lelked igy sikongat.
Füstölgő romján régi dómnak
Szebb, jobb világ épül tovább -
S szivednek egykor nyugtot ád,
Hogy véres kövét te is hordtad.