Nagy László
Elfogynak a fák
Elfogynak a fák a
parton
éjszakánként lassan, lassan,
amikor az Isten szeme
jéggé fagy a kék magasban.
éjszakánként lassan, lassan,
amikor az Isten szeme
jéggé fagy a kék magasban.
Ilyenkor az éhes
fűrész
nem énekel, mert nem szabad.
Ilyenkor az éhes ember
nem nyöszörög, bár megszakad.
nem énekel, mert nem szabad.
Ilyenkor az éhes ember
nem nyöszörög, bár megszakad.
Fáért nem kár, lesz
helyette,
hisz tavasz jön, új ültetés,
de a nyomor parancsol itt,
melle csupa kitüntetés.
hisz tavasz jön, új ültetés,
de a nyomor parancsol itt,
melle csupa kitüntetés.
A tuskókon Isten keze
kalácskát formál a holdból
az éhező kisdedeknek,
de csak holdból, de csak holdból.
kalácskát formál a holdból
az éhező kisdedeknek,
de csak holdból, de csak holdból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése