Válóczy Szilvia
Ha nem volna késő
Önmagammal való
küzdés
minden egyes sor
a közömbösség magába zárta
magányom lángoló fényeit
mert a szív reménye itt
nem helyénvaló.
Túl halk a szó
hazavárna az álmodás
egyszerű terekbe ívelne át
a más és karod féltő melege
ha lehetne...
Lenne csend és megnyugvás
örömteli varázs
a melletted töltött idő...
És valódi emlékezés
ha nem volna késő...
Túl késő...
minden egyes sor
a közömbösség magába zárta
magányom lángoló fényeit
mert a szív reménye itt
nem helyénvaló.
Túl halk a szó
hazavárna az álmodás
egyszerű terekbe ívelne át
a más és karod féltő melege
ha lehetne...
Lenne csend és megnyugvás
örömteli varázs
a melletted töltött idő...
És valódi emlékezés
ha nem volna késő...
Túl késő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése