Jóni Barna - Az idő nélküled

Jóni Barna

Az idő nélküled

Felhők összeérnek,
benned, s bennem élnek.

Megfesteni kékre,
szerelemfehérre,
szemed-színe zöldre,
sejtelmesen nézni
szív a szívhez érne...
Tenyeremnek kérge
simulna hajadra
nem bánnád te mégsem,
ha mégis kóc maradna...
Lepedő fehérben
tested melegétől,
magányba szépülten
pihetollas paplan.
Minden áldozatban
benne vagyok én is,
szavadra szomjaztam
kiszáradtam mégis...
Hiányodat érzem
minden rezdülésben
szellő nevetésed.
Ujjaidnak lágya,
ha bőrömön cikázna...
Szomjazlak, siratlak
kereslek, kutatlak,
estétől reggelig,
az időm így telik...

Balázs Danó Tímea - Közel hozzád

Balázs Danó Tímea

Közel hozzád

Mély Tenger - szemed partján
hintázom egy öreg tölgy ősz ágán,
lábam lóbálom miközben éj - zenéd
hallgatom; Hegy - ormáról mesél…
Szél - szárnyon dalol.

Régmúlt nap – nyomok tükrében vársz,
Teli Hold - házad szivárvány udvarán.
Szívemre bíztatón mosolyogsz,
lám, peregnek már, ujjaid percén
a csillagok…

Fényhangod bársonyán ígéretek tánca
a jövő hullámzását lágyan elcsitítja,
felém száll, szememben otthonra talál
Hajnalok örökön tiszta, harmatkék,
széttárult illata…

P. Pálffy Julianna - Miközben nem gondolok rád

P. Pálffy Julianna

Miközben nem gondolok rád 

Zsibbadt félhomályban,
rendezgetem polcaim,
fényűző emlékeim
tekerem pókfonálba
– miközben nem gondolok
rád –, fiók mélyére zárom,
s masnipillékkel ítélem
mind mozdulatlanságra.

(apró darab, könnyem-
dráma, nem voltam elég,
vagy sok volt belőlem –
netán egy többszereplős
darabban játszottam
esélytelenként, ütődötten)

Gyengéd szavak, örökre
megőrzött mosolyok, drága
ereklyék közt válogatok
óvatos duhaj-lendülettel
– miközben nem gondolok
rád –, fiók mélyére űzöm,
s nem gyötröm magam
mesevarázs szerelmeddel.

Ecsedi Éva - Reneszánsz szerelem

Ecsedi Éva

Reneszánsz szerelem

Mint feslő rózsa, késő tavaszban,
Ki reggel a napra nevetve ébred,
Szerelmes szívvel nézlek boldogan,
Hisz a legszebb kincsed nekem ígérted.
Ne menj még kérlek, jöjj fogd a kezem,
Nem lophatja el tőlünk senki a fényt,
Szoríts magadhoz és repülj velem,
Hallgassunk együtt titkos égi zenét.
Megosztom veled minden nappalom,
Minden éjjelem szép színes virágát,
Égő testemet most neked adom,
Érezd lelkemnek felizzó parazsát.

Mert tiéd vagyok már, csak rád éhezem
Szerelmedre vágyom mindig, szüntelen.

Pénzár Miklós Csaba - Más ez a régi szerelem ...

Pénzár Miklós Csaba

Más ez a régi szerelem....

Más, ez a régi szerelem
Édes égető érzelem
Amely mindennap lángolt
Egymásra vágyott
Mert csak együtt élhetett
Külön nem lehetett
Mindent együtt tehetett
Két boldog ember
Mára már két idős lett
Amit még sosem tett.
Mindenhova együtt ment
Óvatosan lépkedve
Víztócsákat kikerülve
Ment a két ember
Mert szívük eggyé vált
A sok sok idő alatt
Mint két szerető galamb

.kaktusz - A gyülöletet ...

.kaktusz

A gyűlöletet …

https://www.youtube.com/watch?v=yMwBcHVD3bo

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember,
aki könnyen általánosít,
s, aki áldozata
sok-sok csalódásnak,
lassanként magába
hatalmas gyűlöletet halmoz,
pedig nem olyan rossz a világ,
csak ő rosszkor volt rossz helyen:
ha nem vigyáz, válik könnyen
a saját sokasodó gyűlölete
szerencsétlen áldozatává...
a gyűlölet, amit titkolni
hiába is akar valaki,
ha egyszer felgyülemlik,
méregként zúdul a másikra,
akár egy ártatlanra, egy fára,
egy szegény kis bogárra,
egy kiszolgáltatott emberre,
aki, éppen akkor
van rossz helyen...
mert a gyűlölet,
akár, mint a szeretet,
hosszan nem titkolható,
csak, hogy ő akkor elégül ki,
ha magát pusztítás közben megmutatja,
mindegy is talán neki,
hogy ki a szerencsétlen áldozata,
mérge fröccsen szanaszét a világba...
a világ, lenne miatta menthetetlen,
ha a szeretet nem védené meg tőle.

2015. szeptember 16.

Baráth Sándor - Álom nélkül

Baráth Sándor

Álom nélkül

Szertefoszló
álmok
hittem
el nem hagynak
mégis
némán állok
maradok magamnak
ha
mégis
lépdelek
mint öreg
vén gyerek
siratom
a múltat
messze szálló
percek
mit örömet
adtak
mint a gyertya
serceg
csonkig égő
maszlag.

Hatos Márta - Csapdában vergődve

Hatos Márta
Csapdában vergődve

Fények öntözte földeken járunk
Hol törvényeket megtagadhatunk,
Beszélgetünk a múltról és jelenről,
S hisszük, hogy barátok vagyunk.

Egymáshoz űzött most a gyötrelem.
Csapdába esett vad kitörni képtelen?
Fájó lelkünk egymásban kapaszkodik,
Titkot megoszt, semmit panaszkodik.

A halál mindenkire ránéz,
Te álltad már e tekintetet.
Láttam szemedben ezer életet,
Lelkedben csillagok zenélnek,
Minden perced a múltból ered.
Életed sötét iránytűje karma,
Jövődet semmisem tisztíthatja meg,
Jeltelen világban körforgásban élve
Csak az örök bolyongást remélheted.
A szenvedés örvényeit némán viseled,
Hinnél az emberben, míg ő hisz neked.
Ezer győzelmed egyetlen kudarc,
Nyüszítve kínlódsz ha hazugságot hallsz,
S már nem hiszel abban sem aki igaz.

Csodát akartál ott hol a halál kaszája vág,
S megtépett vágyaid büszkén eltitkolni!
Csapdába esett vad egy másik vad mellett,
Egymás szívét tudja csak kivájni.

Mégis, Te még most is birtokolni vágysz,
S társadban szerelmet, kincseket találni;
Pedig már látod, az úton nem így kell járni,
S most nem hiszed: te tudtál ekkorát hibázni.

Szilágyi Ferenc - Ébredés

Szilágyi Ferenc /Hubart/

Ébredés

Friss a reggel, mégis oly szokatlan,
mocorog most minden, ami él.
Szakadozik már a téli paplan,
szétfújja a márciusi szél.

Gavallér Nap csókolja a földet,
így köszönti régi kedvesét,
új ruhát is hozott neki, zöldet,
arany ékszert szórva szerteszét.

A Kerekdomb emlője kibuggyan,
szertefutnak duzzadt tejerek,
a korcsolya szegen lóg a sutban,
papírhajót terel a gyerek.

Szeplős fruska libben át a téren,
suhanc küld utána füttyjelet:
- Itt a tavasz, erre várunk régen,
tárd ki szíved! - szól az üzenet.

B. Huszta Irén - Tavasz

B. Huszta Irén

Tavasz

Ma kerge szél teríti szét a zöld-szagot.
A birsfa ága lenge hó-szirom, napot
Feledve fátyolába bújt. Egész nap ád
A vérvörös ruhába öltözött virág
Meleg sugárt. A szív ütemre énekel,

Hevült öröm tüzét magába szívva kel
Megújhodást hozó tavaszra. Sárga már
Mezőn a gólyahír. Ne bólogass lilán
harangsüveg, a gyöngyvirág fehéren áll.
E tarka újulás melengetett ma itt
Belül. Feléd is mézes illatot repít…
Ha ébredezni hívja lelkedet, talán
Szeretne átölelni szívek májusán.

Kun Magdolna - Mesélő tavaszlány

Kun Magdolna

Mesélő tavaszlány...

Tavasz van Nagymama, sugárzó szép tavasz,
újra visszaszálltak kertünkbe a fecskék,
s azok a törékeny csontú énekesmadarak,
akik széllelbélelt fészküket újjáépítették.

Virágruhát öltött a kert, a fák, a pázsit,
a rögökbe zárt ősi föld, mit őszi orkán tépett,
s az a túlélésre képtelen vén cseresznyefánk is,
mibe a száguldó idő könnyrovátkát vésett.

Az utca sem változott s a régi szomszédok sem,
még ma is ugyanolyan szeretettel nézik,
hogy váltanak álomszínt tulipánod szirmai,
s hogy hajlanak utánad egészen az égig.

Tudom, visszavágyod minden gondolatom,
miket neked meséltem kötényedbe bújva,
s azt a boldog percet is, mikor papírhajón vittelek
a kékhegyekkel ütköző tengereken túlra.

Ma már nem ülhetek melléd kezedet megfogva,
és nem hajthatom öledbe gonddal teli fejem,
de a szívverésem Mama az olyan messze hallik,
hogy visszhangot lel benned minden egyes ütem.

Mert szakíthat a távolság mérföldekre tőled,
semmi nem veheti el kettőnktől e mesét,
hisz ha szoros kötelékkel őrzi meg a lelkünk,
azt sem az ég, sem a föld nem választja szét.

Margot - Hűvösen

Margot

Hűvösen

Tested alabástrom,
Szíved, mint a jég.
Szemed tűzét látom,
Bár régen másnak ég.

Tested bársony bőre,
Tiszta, mint a márvány,
De lelked fekete,
Olyan, mint a kátrány.

Ha vágy ébred benned,
Karod erős kapocs,
Mikor te akarod,
Csakis akkor vagyok.
 
Aztán úgy félredobsz,
Mint a megunt rongyot,
S én szememet hunyva,
Játszom a bolondot.

Turza Sándor - Útravaló

Turza Sándor

Útravaló

Szókincsruhám elszakadt,
halott, üres tekintetek teszik fénytelenné
az egykor csillogó gombokat.
Lábam kétely cipőjében jár,
van-e figyelő szem, értő lélek? -
oly nagy a világ.
Ruhám alatt az erő aszott,
állandó feszültség sorvasztja az izomzatot.
Gondolataim a politika mocskában haldoklanak,
bűnössé lesznek az elhangzott szavak.
Vág elmém, mint a sás levele,
de csak halkan suttogom: változás kellene.
Láncokat szeretnék száraz karomra,
minden szeme munka volna.
Országom érné körbe,
értéket látnék csillanni a jövőbe.
Hitemmel varrnám e kopott ruhát,
ha értenéd, ha hallanád szemed borítaná
fénybe a gombokat, belőled is
hajtana éltető gondolat.
Levetem most e kopott ruhát,
légy szabója Magyarország.
Foltozd, díszítsd, borítsd fénnyel,
szóljon a nyelv újra szép beszéddel,
szálljon szembe az önkénnyel.
Ne válassz önkények között,
ne légy hazádban üldözött.
Legyen kincsed a szó,
mely ma csak folt a ruhán, mégis több:
útravaló.

Lyza - Piros szélű hajnal

Lyza

Piros szélű hajnal

Mikor jő a derengő piros szélű hajnal,
s kéjjel nyújtózva az ég pereméhez ér,
mosollyal várja, ha a Nap szeme rátér.
S felébred a mozdulatlan tájban egy- új dal-.

Éj borította ég, földöntúli azúr,
elbűvöl, vonz, s kacéran csábít, mint az örvény.
Mint szerelmes ki ébredő vágyai gödrén,
felragyog s így álmodik mozdulatlanul.

Még foszladozik a homály a világon át,
megrészegülten szemem előtt ott lebeg
emléked, mely egyre szebb, szebb és élesebb.

Szívemben hordom végtelen szerelmem lángját.
Neked is kísértetem, úgy vonz sugarad
s tüzes lelked, ahogy a felragyogó Nap!

Szomorúfűz - A semmibe indulok

Szomorúfűz

A semmibe indulok

https://m.youtube.com/watch?v=BBtyLIZzqqw

Hangom lassan elnémul,

Sorsom mégis az enyém:

Senkivel nem cserélnék.

Távol járnak a gondolatok,

Csendesen a semmibe indulok:

Titkok ölelik lépteimet.

Elfutottak a pillanatok

Jártam árnyak és fények közt:

Tétova álmok lelkem mélyén.

Szememben öröm és könny,

Szívemben boldogság, fájdalom:

Szeretetem örökkön örök.