Turza Sándor - Útravaló

Turza Sándor

Útravaló

Szókincsruhám elszakadt,
halott, üres tekintetek teszik fénytelenné
az egykor csillogó gombokat.
Lábam kétely cipőjében jár,
van-e figyelő szem, értő lélek? -
oly nagy a világ.
Ruhám alatt az erő aszott,
állandó feszültség sorvasztja az izomzatot.
Gondolataim a politika mocskában haldoklanak,
bűnössé lesznek az elhangzott szavak.
Vág elmém, mint a sás levele,
de csak halkan suttogom: változás kellene.
Láncokat szeretnék száraz karomra,
minden szeme munka volna.
Országom érné körbe,
értéket látnék csillanni a jövőbe.
Hitemmel varrnám e kopott ruhát,
ha értenéd, ha hallanád szemed borítaná
fénybe a gombokat, belőled is
hajtana éltető gondolat.
Levetem most e kopott ruhát,
légy szabója Magyarország.
Foltozd, díszítsd, borítsd fénnyel,
szóljon a nyelv újra szép beszéddel,
szálljon szembe az önkénnyel.
Ne válassz önkények között,
ne légy hazádban üldözött.
Legyen kincsed a szó,
mely ma csak folt a ruhán, mégis több:
útravaló.