Tekse József - Tavasz fénye mosolyog

Tekse József

Tavasz fénye mosolyog 

Kin fényes tűzfonalát gombolyítja a Nap,
de te a spalettát becsukod, sötét szobádba gubbasztasz.
Hallgatod, ahogy az ereszről csepeg az olvadó hó.
Kop-kop-kop, egyhangú ritmusában ébred a tavasz.

De te nem akarod észrevenni a kinti világot,
fehér állarcát a tél még arcodon hagyta,
jég könnye nem szárad, mint gyöngy pereg,
és vágyod a magányt, ahogy a megbántott kisgyerek.

Mégis, a szív most nagyobbat dobban,
tavasz fénye mosolyog grimaszt a télnek,
foltokban zöld fű sarjad már, meg apró fehér virág,
és odafordítja arcát, a télből ébredő világ.

Nyisd ki spalettád, tárd ki ablakod,
enged be a Napot, ha ablakodon kopog,
az éledő szerelmet szívedbe,
hisz a tavasz fénye már, kedvesed arcán ragyog.

Kitárja karját most az ébredő természet,
telet űz, szikrázó smaragd szemével,
előre tekint, mögötte sötét éjszakák bomlanak,
távolba szerelmes kutyák vonyítanak.

Simogat, valami furcsa érzés, egy új,
egy megfoghatatlan, mégis, olyan édes,
mintha álmainkon méz cseppje ragyogna,
s a fáradt arcokon, a tavasz fénye mosolyogna.

Mysty Kata - Csoda

Mysty Kata

Csoda

Képzelet szülte,
égbe emelte;
lebegett... úgy
szelte át a
levegőeget, majd
átrepülte
csillagokkal a
feszülő fénytereket ...
Angyalok raja
körülvette,
lángmadárra
felültette,
álmokkal
megetette...

.kaktusz - A szép ízlés kérdése

.kaktusz

A szép ízlés kérdése

https://www.youtube.com/watch?v=hP1xazNeMho

Tudod arra gondoltam,
hogy mindenkinek más a szép,
de, hogy az élet szép,
az nem a látszaton múlik,
nem is ízlés kérdése,
hogy az élet milyen,
szép,vagy rusnya épp,
az érzés, az valós,
azt nem lehet másképp,
máshonnan,
más szemmel nézni, a szépségét,
vagy rútságát az ember megéli...
és talán nem is függ attól,
hogy a teremtő mit adott,
bőkezű volt az osztásnál,
vagy fukar nagyon,
mert lehet valakinek
minden tökéletes,
kaphatta
mindenből a legjobbat,
de az élete mégse szép:
(maga se látja annak)
és valóban, sivár a föld,
amiben élet nem terem,
sivár az az élet,
amiben szeretet nincsen...
talán isteni igazság az,
hogy a legfontosabbat
megszerezni mindenkinek
kell saját magának,
hogy a szép életet
senki nem kapja ajándékba,
azt széppé mindenki,
jó földművesként
csak maga teheti.

2015. július 17.

Jószay Magdolna - Az élet apró díszei

Jószay Magdolna

Az élet apró díszei

Húzzuk össze függönyét a napnak,
kössünk masnit az ígéretekre,
díszben álljanak elénk majd sorra,
ha fény vetődik az emlékekre.
Nézd, itt a kezem, mit kezed
féltő melegébe vont,
lásd, itt a szemem, mit szemed
bársonysugarával körbefont...
s ha majd az új nap rózsabíbor
leplén betekint a szívbe,
elhúzzuk a függönyt, s legyen,
mi bennünket apró díszeivel,
vidám örömeivel újra meghív
az élet ünnepére.

Lelkes Miklós - A zöld gyíkról

Lelkes Miklós

A zöld gyíkról

A zöld gyíkról egy fénydal
olykor oly jó, ha van!
Szépséget kér az álom,
boldog, boldogtalan.

A csúcson, szürke sziklán
arany bogárszem ég,
csáp mozdul, s végtelenben
kék lángú messzeség.

A zöld gyík múltba villan.
Ívelő csend-hídon
életem nemsokára
szintén, így gyanítom,

de rólam nem kell fénydal,
csak tűnődő sötét,
melyben másnak ott Szépség:
csillagos messzeség.

Madár szól, hangvirágok
fehér szirma kigyúl.
Valahol vár egy Csillag,
a színe régi-új.

Mit e táj meg nem értett, -
megérzi szív, ha van:
Szépséget kér valóság,
boldog, boldogtalan.

Ligeti Éva - Játszok neked egy dallamot

 Ligeti Éva

Játszok neked egy dallamot

Játszok neked egy dallamot
Messziről meg kell hallanod
Hogy ver a szívem ütemre
Mintha csak neked üzenne

A tegnapokból ez maradt
Lelkem húrja már elszakadt
Nincsenek bennem dallamok
Szólnak helyettem angyalok
Földöntúli fénnyel égnek
Amit én nem is remélek
Csak visszanézek magamhoz
Sok régi emlék haza hoz
Sötétből magához ölel
A valóság, olyan közel
Megszámolom a sarkokat
És figyelem az arcodat
Hol rejtőzködik a mosoly?
Miért vagy mindig oly komoly?
Homlokod felhők borítják
Szemed sarkába fordítják
A könnyet, amely most könnyen
Kicsordul, s áztatja a vállam
Felhők között rád találtam
Szélként simulok hajadba
Ne hagyj sohase magamra!
Kezedben szól hárfám húrja
A csókjaid érzem újra
Meg újra, halld az énekem!
Tudd, nélküled nem létezem
Hogy bennem lüktet a véred
Hogy a szó üres ígéret

Játszok neked egy dallamot
Messziről meg kell hallanod
Hogy ver a szívem ütemre
Mintha csak neked üzenne…

Millei Lajos - Dalol a fény a felhők mögött

Millei Lajos
Dalol a fény a felhők mögött

Elbújt a fény a habfelhők mögé,
szürke az ég, nem láthatok fölé,
de elhiszem, hogy folyvást arra vár,
nyíljon már szét a felhőn a cipzár.

A szív is így, szerényen bujdokol,
vágyfelhő mögött altatót dalol,
de zsong, zsibong az élet ott, alul,
és nem bírja már szívünk szótlanul.

Hát dalolj szív, ébreszd fel a reményt,
súgd fülébe a legszebb költeményt,
hitéért eseng felhői felett,
a tiszta szívű, igaz szeretet.

Hegedű húrján játszd a dallamot,
s hárfa daloljon érző szólamot,
értesse meg a halk szavú gitár,
miképp szárnyal a szív, ha muzsikál.

A felhő, mellyel betakart a szél,
csak átvonuló elfedésként él,
s a fényre vágyó tiszta szíveket,
mint a Napot, befedni nem lehet.

Primerose - Hogy szép legyen ...

Primerose /csak úgy/

Hogy szép legyen …

Hogy ma is szép legyen a nap,
S kedved egyre vidámabb,
Küldtem neked fülemülét,
Hogy füledbe zengje énekét,
És amerre visz utad ,
Hogy legyél minél boldogabb!
Megkértem a sudár fákat,
Susogjanak szép ódákat.
Megígérték a szelek,
Mosolyom, elviszik neked.
Beszéltem a Tavasszal ,
Siessen egy arasszal,
Hogy minél előbb rügy legyen,
A te kedves szíveden !
S tán derűsebb lesz minden napod
Ha a fény már reggel ragyog.

Komáromi János - a tekinteted

Komáromi János

a tekinteted

ülünk egymással szemben
keresünk valamit a lélek-tükörben
csak egy pillanatra hunyjuk be szemünk
és gondolatban máris vétkezünk...

sápadtan érkezik a vágy
látom tétova némaságodon
még menekülnél
bőröd alatt feszülnek az idegek
ugrani kész minden izom
most!
csak menekülni el...
most!
menekülni kell...
talán felugrassz
és többé nem látlak
...az nem lehet
nem engedlek el
tekintetedbe kapaszkodom
foglyul ejtettem
a sürgetés erős
harc dúl benned
maradni és mindent odaadni
vagy menni
és mindent oda hagyni

vörösen érkezik a vágy
látom zavart némaságod
már csak vibrálsz
csak vársz
az érintésre
a pillanatra
ami átszakítja a látszat falait
ami még segít
hogy leküzd a feltörő szenvedélyt
ami úgy tesz
mintha adna még esélyt
hogy menekülhess
hogy elszaladj
de már nincs erő
tested már csak az odaadás parancsát érti
már csak a tekintet simogatását érzi
csak az érintés varázsát várja
csak az ölelkezés mámorát kívánja

ismét nyitva a két szempár
ismét mosolyog két szem rám
csendes derű és néma szomorúság a szemekben
...legalább egy pillanatra szerettem

Maczkó Edit - Vallomás

Maczkó Edit

Vallomás

Várlak, mint nyugalmat az este
felhők alatt, csillagokat lesve
éhezlek, mint koldus a kenyeret,
kérdést a hangtalan felelet.

Porszem vagyok, ha te vagy a szél,
csak öledbe', magaddal vigyél.
Ha te vagy a ma, a holnapnak háttal állok,
- csak egy meleg ölelésre várok.

Szomorúfűz - Törékeny fényvarázs

Szomorúfűz

Törékeny fényvarázs

Szemedben fellobbanó tűz

villámokat szórt a zenére

Fényt ragyogtatott az estben,

játszva szárnyat kapott,

s a föld felett szállt a ritmus

Mozgásodat rózsák illata ölelte

Galambszürkéből halványkéken,

azúrkékből rózsaszínbe hajlóan

Fájdalmas érzésekkel a lélek,

A szenvedés emlék-könnyeivel

Változó színárnyalatok a fénnyel,

Fájdalmak lehunyt pillák alatt

Turza Sándor - Dallam a vágy táncában

Turza Sándor

Dallam a vágy táncában

Vállamon megül a gondolat,
ki vagy te, s miért vágyom én a hangodat,
miért őrzi szemem a tiédet.  
Megül a vállamon a gondolat,  
évszak, évszakot követ.  
Hullanak fáradt csillagok,  
éji farkasok űzik el a ragyogó Napot,  
én keresem az okot.  
Halántékomat az idő szele festi meg,  
szemeim magukban kutatnak,  
lelkemben megszólal a hangod.

Egy széles folyót látok most,
partnak lökött csónakot,
távolabb áll a révész. Int. Mosolyog.
Amit keresel, örök. Te vagy halott.
Szememből könny pereg,
a gondolat megüli vállamat,
te voltál az, én mindig vártalak.

Hang voltál bennem, szememben tűz,
lelkemben vágyott árnyalak,
itt vagy hát, nem hiába vártalak.

Mozdul a csónak, csobban a víz,
még ajkamon az élet íze,
szerelmed keze nyúl a halódó szívbe.
Lök rajta egy nagyot, a révésznek
új baksist adok.
Kimondatlan, a tiéd vagyok.

Gondolatfeslés:

Csak a te karodban van annyi erő,
ronggyá szaggatott szerelem,
hogy úrrá legyél az életunt kedveken.
Te mondasd ki újra és újra: szeretem.
Gyönyörű teher vagy, izgalmas,
gyötrő félelem, vér vagy arcomban,
lüktető ér a testemben.
Élet vágya, a vágy tánca a világ dalában.

Hatos Márta - Felelet

Hatos Márta

Felelet 

Azt kérdezed, van-e lelkem?
Van-e szívem, kristálytiszta,
hogy a fellegeket járjam?
Van-e kincsem, olyan,
ami másnak nincsen?
Mert csak így hozod a lelked,
hogy örökre nekem adjad?
Kell, hogy tudjad,
kell, hogy érezd!
Nem lehet, hogy kétkedj benne,
hogy az ami rád vár most itt,
valóságos kincs ne lenne!
De ha mégis kételkednél,
fogd fel egyszer hulló könnyem,
s meglátod, hogy valamennyi
mélyből hozott igazgyöngyszem.

Szilágyi Ferenc /Hubart/ - Nagy kerék

Szilágyi Ferenc /Hubart/

Nagy kerék

Rohamra fúj a kerge szél
a hűvös őszi reggelen,
vad ostromát a sok levél
fohászt zizegve kénytelen,
kiállja még a végeken.

Zilálva kincse szerteszét,
de harcba száll a fénysugár,
bevetve lázasan hevét
– reménye éledő határ –
erőt merítne még a nyár.

Szobára jár, kacér dizőz
a Nagy Kerék, sosem henyél:
tavaszra nyár jön, arra ősz,
de nemsokára itt a tél –
s a régi álom elvetél.

A béke csendje nem halál,
a pillanat csak állomás,
a fény az útra rátalál,
mely újra járva újra más,
ha lángra gyúl az új varázs.

Helen Bereg - Egy szó

Helen Bereg

Egy szó

Csak egy szó.
Lágyan, puhán csendül,
tétován megérinti arcod,
pajkos játékra indul ott,
hol az előbb csókom
érintette szád,
csukott szemhéjadon
borzolta szempillád.
Egyetlen szó:
szeretlek.

Visszaköszön
a belőle áradó féltés,
a megbúvó kétely:
vajon te is szeretsz?
Szeretsz-e úgy, mint én téged?
Kétség máglyája éget,
halljam, érezzem,
te is mond, megigézzen!
Csak egy szót:
szeretlek.

Szeretlek.
Tisztán hallom.
Bensőmben zsong
hangod visszhangja,
szív dobbanása,
kósza vérerek
dobhártyán pulzáló zaja
s megmozdul a világ
ahogy karodba zársz.
Átölel a szó:
szeretlek.

Apró gyöngyök
koppannak válladra.
Ajkammal elmaszatolom
minden gyöngykönnyre
szerelmem csókolva.
Boldog megsemmisülés.
Eggyé olvadva
Csend némaságában hallom,
két ölelkező ajkon
hangtalan
felesel egy szó:
szeretlek