Millei Lajos - Dalol a fény a felhők mögött

Millei Lajos
Dalol a fény a felhők mögött

Elbújt a fény a habfelhők mögé,
szürke az ég, nem láthatok fölé,
de elhiszem, hogy folyvást arra vár,
nyíljon már szét a felhőn a cipzár.

A szív is így, szerényen bujdokol,
vágyfelhő mögött altatót dalol,
de zsong, zsibong az élet ott, alul,
és nem bírja már szívünk szótlanul.

Hát dalolj szív, ébreszd fel a reményt,
súgd fülébe a legszebb költeményt,
hitéért eseng felhői felett,
a tiszta szívű, igaz szeretet.

Hegedű húrján játszd a dallamot,
s hárfa daloljon érző szólamot,
értesse meg a halk szavú gitár,
miképp szárnyal a szív, ha muzsikál.

A felhő, mellyel betakart a szél,
csak átvonuló elfedésként él,
s a fényre vágyó tiszta szíveket,
mint a Napot, befedni nem lehet.