Farkas Viola - Itt az újesztendő; - Január elején

Farkas Viola

Itt az újesztendő

https://www.youtube.com/watch?v=IBNqkjzQsuA

Elmúlt a Karácsony,
Ködös szürkeséggel,
Nem jött a hóesés,
Csillag-hópihékkel.

Megszületett Jézus,
Jó Atyánknak hála,
Meghitt ünnepünket,
Mindenség csodálja.

Itt az újesztendő,
Zajos vidámsága,
Jön sokat ígérőn,
A várt igazsága.

Hallunk szép szavakat,
Tele ígérettel,
Várjuk igaz hittel,
És jó reménységgel.

Múlnak az ünnepek,
Józanabbak leszünk,
Rájövünk: egyedül,
Semmire sem megyünk!

Ahogy a világ áll,
S benne mi, emberek,
Jó, ha zuhanásban,
Rögtön el nem vesznek!

Mindenható Atyánk,
Hozzád fohászkodunk!
Légy az újévben is,
Jó utat mutatónk!

*

Január elején

Dús rügyeket látok,
Január elején,
És egy Százszorszép is,
Vidáman néz, felém,

Bokor bimbói is,
Majdnem kipattannak,
Rózsaszín gyönyörrel,
Szinte kábítanak,

Nem zavar a szellő,
Sem a havas foltok,
A Nap is sütöget,
Nincsenek, mínuszok,

Szemem, mohósággal,
Pásztázza a fákat,
Sok lesz a cseresznye,
Látok is már párat!

Lehet, képzelődöm,
De jó velük élni!
Kertem lakóival,
Boldogság, remélni.

Csősz József - Új évemre; - Naptári bejegyzés

Csősz József

Új évemre

Újrakezdem? Nem folytatom?
Nem a naptár szabja léptem.
Az éjjel nem lesz nappalom,
számít, amit már megértem.

Nem közömbös, hogy a mérce
sziklaszilárd évek óta:
ügyeljek jól versre, rímre,
hegedűmön szóljon nóta.

Mi lesz az új? A lendület.
Ritmusból talán engedek,
de a szokás, az érzület -
marad szófogadó gyerek.

Nem oszlik szét semmi félbe,
tervek, vágyak egyesülnek.
Bár nem törnek már merészre,
mindig csúcsra, el- elülnek.

Éljek csendben más zajával,
tudjak még másokért tenni,
szépet, jót, mit mindenki vall,
sűrűn adni, elfogadni!

*

Naptári bejegyzés 2017

Tél dühös lehelete ablakomon.
Hólepel kuszaságát eltaposom.
Friss nyomon toporog a gondolatom:
elköszön január naptári lapon.

Jól tudom, jöhet nem várt meglepetés,
évszakos cívódáshoz nem is kevés.
Magamat hideg ellen beburkolom,
önvédő köreimet de rég futom.

Biztosabb lépteimhez nyújtod kezed.
Feloldja hangulatunk szobameleg.
Legforróbb emlékeink lemezeit
követni igyekeznek halk vágyaink.

Csorba Győző - Régi szilveszter

Csorba Győző

Régi szilveszter

Tombola volt s tánc hajnalig.
Ternó, kvaternó…, porcelán-
bögrét és káposztagyalut
nyertem, s parasztlegény-barátaimmal,
mikor magunk maradtunk,
eljártam egy kesergőt.
Aztán meg szürkület felé
újévet indultunk köszönteni.

Egy ifjú párhoz vitt első utunk.
A férj − kevéssel azelőtt legény –
pajtásunk − ádáz bömbölésre
eresztett csak be.

A szobába törtünk.
Az asszony két fonatba bontott
hajával, pislogó szemével ágyban
maradt, és csöppet sem látszott örülni.
Cigánydalt ordítoztunk, bort kerestünk.
A férj hosszú alsóban futkosott,
míg nem került elő ital.

A melegtől, a döngölt szoba föld-
szagától, az asszonytest és az ágy
illatától szédülve támolyogtam
ki a szabadba, szinte úgy vedeltem
a csípős, tiszta levegőt, de akkor
egyszerre fázni kezdtem, szótalan
s rosszkedvű lettem, és hiába
kérdezték társaim: „Mi van veled?”
otthagytam válasz nélkül őket.

Deák Éva - Újévre ébredtem

Deák Éva

Újévre ébredtem

https://www.youtube.com/watch?v=behekuCmJU4

Hátamon cipelem
Súlyos háti zsákom,
Életkövek húzzák,
Molyrágta a gúnyák.
Eldobom, levetem
Újévre ébredtem.
Lista sértettségről,
Megbocsájtásokról,
Régi rosszat nyomban
Ledobom magamról.
Próbálom őrizni
Fiatalságomat,
Elűzöm szívemből
Borúlátásomat.
Megtartom kedélyem,
Új év az esélyem?
Magas frekvencián
Rezeg lelkem tisztán,
Túlteszem magam
Idős korom kínján.
Régimódi hobbim
Új dolgokra váltom,
Újévet köszöntök
Drága jó barátom.
Romantikus lelkem
Szabadon szárnyaljon,
Úrrá fogok lenni
Felgyorsult világon,
Ott leszek fűben és
A nyíló virágban,
Megpróbálok úszni
Színes boldogságban.
Felhők felett látom
Ragyogni a napot,
Köszönöm a Fénynek
Mindent, amit kapok.

Áprily Lajos - Szilveszter

Áprily Lajos

Szilveszter

Ezt a napot nem várta senki még
úgy, mint anyám. Még támadott a tél,
a frissen hullt hó ablakunkig ért,
a borostyánkő-csőrű hímrigó
dermedve hullt a vadszőllő közé.
A temető-út hó-leples jegén
- jaj, babonás jel - elesett a pap -
S ez a nap mégis: bölcső volt neki,
mely a tavasz-csecsemőt rengeti.
És szólt: Hiába hull. Holnap, fiam,
egy kakaslépéssel megnő a nap.

Nőtt, nőtt. Pár nap s az olvadás kicsalt.
Jaj, a hóember milyen furcsa rom.
Eltemetem a meggyászolt rigót
s nézem a nagy kakast az udvaron.
Parancsoló, piros királyfejét,
izmos lábát, az idő-mozditót -
Egy kakaslépéssel - milyen csudás...
S este, mikor a fejem leteszem,
milyen félelmes, milyen óriás.
Idő-kakas. Ó, hány titokzatos
kakaslépés mért illanó időt,
amíg kilépte mind az éveket.
Patak hány indul, pázsit hány ujul,
amikre kék szemével nem nevet.

Szilveszter volt. Éjfél. A levegőben
szivárványos rakéták tűzszaga.
A mámor és rakéták versenyében
süvöltött a berlini éjszaka.
S egy képet láttam, messze, keleten:
fenn a hegyoldal fehér hóalap.
Madár áll rajta, misztikus, magas:
sírdomb felett az óriás kakas,
emeli lábát -
s egy kakaslépéssel megnő a nap.

Tóth Edit Magdolna - Újlv; - Gondolati szférák; - Télvíz

Tóth Edit Magdolna

Újév

Szárnyat növesztve repülnek a percek
Suhanó hangjukkal válladra ülnek
Idő szava száguld, térben messze vet
Ó-éved elmúlt, kép és emlékezet
Koccintó pohárszél éjfelet elcsenget
Tűzijáték-fénytől áradó szép eged
Harangok zúgása, áldás és szeretet
Himnuszunknak hangja betölti lelkedet
Sors-órádon indul, Régi-Új Életed!

*

Gondolati szférák

Csupált platánon
itt-ott, jégvirág nyílik.
Tél köszöntött ránk.
A Föld volt előbb,
aztán a Vizek. Édent
szültem magunknak.

*

Télvíz

Könnyét hullató
Csupasz fa gyöngyeiben
Deret vetkezett
Jeges útjai
Félszegből hivalgósan
Fagyba sikkantak
Jégcsapok csöppje
Illeg-billeg kacagó
Napfény lajtorján

Arany János - Almanach 1878-ra

Arany János

Almanach 1878-ra

(részlet)

Itt van tehát: megjött az Új év,
     Mint biztató előlegem;
Háromszázhatvanöt nap-éjre
     Halvány reményszínt hoz nekem;
Bár majd, ha eljön a valódi,
     Nem lesz, mint most, ruhája zöld;
Inkább hiszem, hogy a küszöbnél
     Fejér, halotti leplet ölt.

Légy üdvöz, Év, e zöld burokban!
     Elfogadom a jóslatot,
És köszönöm, hogy a jövőre
     Kilátásom' tovább nyitod:
Hisz' egy időtül fogva nálam
     Látás, kilátás oly rövid!…
Ha meg nem érném: gondolatban
     Hadd élvezem át örömid.

Mindjárt az első nap rohammal
     Köszönt boldog-boldogtalan;
Oly ünnep ez (no! nem panaszlom),
     Midőn szív s tárca nyitva van;
S egy „szellemdús” játék (amelynek
     Nem kellett nagy heuréka)
A pénz-pazarláshoz időd' is
     Ellopja: a „b. u. é. k.”

Aztán jön a farsang, – az árvíz
     Mátyás körül, mely „tört jeget”;
Szegény kiöntött ürge-népség
     Verdesi jajjal az eget;
Mi táncolunk a szenvedőkért,
     Bőven fogunk pazarlani:
S ha nem csordúl – százezreinkből
     Csöppen nekik is valami.

…

Petőfi Sándor - Szilveszter éje 1847-ben

Petőfi Sándor

Szilveszter éje 1847-ben

1

Hej, vannnak ma számadások!
Háziasszony, házigazda,
Mit bevett és kiadott az
Év folytában, összeadja.

Vizsgálják a pénzes erszényt,
Mennyi volt benn s mennyi van még,
S törlik le a verítéket,
Mellyel azt a pénzt szerezték.

Feleségem, lásd, milyen jó,
Hogy minékünk nincsen pénzünk:
Nem piszkoljuk be kezünket,
S nem csorog a verítékünk.

Amazoknak a ládáik,
Minekünk szíveink telvék...
Az milyen szegény gazdagság!
Ez milyen gazdag szegénység!

2

Még csak egymagam valék
Tavaly ilyentájban,
Az idén már kettecskén
Vagyunk a szobában.

Furcsa lesz, ha már ez egy
Darabig majd így mén:
Esztendőre hármacskán,
Azután négyecskén.

3

De félre, félre a tréfával,
Hisz beteg mellett állunk;
Beteg, haldoklik az esztendő,
Ez a mi drága kedves jóbarátunk...
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
Megkoszorúzni haldokló fejét.

Ő adta össze kezeinket,
Válhatlanúl, örökre,
Ő szállitá föl lelkeinket
Nem ismert és nem sejtett örömekre...
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
Megkoszorúzni haldokló fejét.

Az a kevés bú, mit koronként
Szivünkre rácseppente,
Nem keseríté boldogságunk,
Sőt azt még sokkal édesebbé tette...
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
Megkoszorúzni haldokló fejét.

Haldoklik ő, már csak néhány halk
Szívdobbanás van hátra,
S az örök éj borúl e szemre,
Mely boldogságunk hajnalfényét látta...
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
Megkoszorúzni haldokló fejét.

4

Az esztendőnek a halála
Oly ünnepélyes egy halál!
Ilyenkor minden jobb halandó
Elzárkozik, magába száll,

S nem hogy barátnak, hanem még az
Ellenségnek is megbocsát,
És ez valóban nagyszerű, szép;
De én is így tegyek-e hát?

Csak a zsarnok s a szolgalélek,
E kettő az én ellenem,
S én zsarnokoknak s rabszolgáknak
Bocsássak meg?... nem, sohasem!

Az isten ítélőszékénél,
Még ott sem mondok egyebet:
„Hogysem ezeknek megbocsássak,
Inkább elkárhozott legyek!”

https://www.youtube.com/watch?v=TM-_J6yjieA

Szomorúfűz - Alkony ...

Szomorúfűz

Alkony...

Lement a Nap,

aranyporral szórva be az égi udvart.

Csipkésen rajzolódik ki a sápadozó alkony,

titokzatos összjátéka a természetnek

és a bennünk lévő érzéseknek.

A nagy fák, bokrok hajlongnak a csípős szélben,

az ágak vadul zörögnek

Elszállt felettünk az idő.

Ezüst  szálak fénylenek hajunkban

érintését szórva az ősz hűvös leheletének.

https://www.youtube.com/watch?v=z4BoA4CZd-w&feature=related

Siktár János - Angyal szállt a Földre

Siktár János

Angyal szállt a Földre

Angyal szállt a Földre,
Hozzád érkezett,
szárnyát ne, ne törd le,  
hallgasd, fény Neked!

Elsuttogja halkan,
ne sírj soha már
elmondja egy dalban
vigaszra találj!

Szép az élet, hidd el,
akkor is ha csúf
szíved szeretettel
telve, dobd a bút'

Rád tekint egy csillag
lágyan simogat
Ő az, látod, ki az?
Reményt tartogat!

Reményt, hogy az él'ted
boldog lesz és szép
hinned kell, hisz' éltet
oly' csodás e kép!

Kék madár az égen
Neked integet,
engedd be őt szépen
jövőd tervezgesd!

Ne hidd azt, hogy nem lesz,
Tiéd minden fény
énnekem TE kellesz
éltessen remény!

Nagy Ilona - Téli estén

Nagy Ilona /pirospipacs/

Téli estén

Egy téli estén ülsz majd magadban,
könyvvel a kezedben...
csend és nyugalom vesz körül.
Kellemes meleg lesz a szobában,
mégis azt fogod érezni, hogy fázik a szived...
s tudod, hogy ez már nem fog megváltozni.

Minden elmúlt, az ami volt... és az is,
ami lehetett volna.
Már nem tudsz változtatni, elkéstél...!
s nagyon sajnálod,
hogy nem tetted meg... 

de már késő.
Halogattad, ragoztál,
gondolkodtál, latolgattál, féltél...
és zsupsz...! felhő lett belőle.
Többé sosem éred már el!...
mert beleveszett az őszi ködbe.
Ekkor megremeg majd fáradt kezed,
kinyújtod,
de már nem fogja meg senki.
 
Most még nincs köd... és tudod,
hogy kell még egy csoda...!
legalább egy...!
mert az még jár neked!

"Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai,
amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna. "

Kormányos Sándor - Tél van újra

Kormányos Sándor

Tél van újra

Még álmodnék,színt és illatot,
bíborló alkonyt őszi égen,
de csüggedten állnak kint a fák
ernyedt karokkal,hófehéren.

Még álmodnék hangot, fényeket,
de álmaimat a hó befújja
ha jégvirágos ablak mögött
suttog a csend, hisz tél van újra.

Ihász-Kovács Éva - Alkonyat

Ihász-Kovács Éva

 Alkonyat

A nap lángra gyújtja önmagát
Kávét főz éjszakára
S a kék kínai csésze löttyöt
Kilöttyenti a világra
„Fogyasszon ön is Omniát”
Ez egy reklámcsillag megafonja
harsog és ezer új Csodát
kínál az Éden-bár neonja
a Hold, ötvenezer éves,
bámészkodik a Tejútra
üstökös közeleg, töpreng
szűz lehet ez vagy k....?
A hold öregszik, lassan megvan 56 ezer éves,
minden ifjú csillagot megnéz
aki csak odatéved
fényszeme megnő ez kell
s ha ott csattognak a lábak
tunikában meg modern ortopédban a csillag
jöhetne már egy forró nadrág
s egy bikinis mondja és izzad
és 56 ezer éves hold-apóka
már bevacsorázta a kozmoszt
de már álmos feje lekókad
még megvár egy csillagközi stoppost
az égitestek fürge-lengén
míg Simon Templar-ra várnak
vén feje zúg és szinte szédül
a kis csitrik meg hahotáznak
már kacagják hát vesz egy fürdőt
xenonnal tölti a kádat
az égi kádban zúg a holdfény
zuhognak le ősz hajszálak
Az Éden bárban sztriptíz nem megy
vetkőződik ott nem egy lányka
de neki vasa nincs kártyán veszett
bárányfelleg az egy dollárja
s már minden csillag meztelen

Pénzár Miklós Csaba - Távoli ...

Pénzár Miklós Csaba

Távoli...

Távoli hangot hoz felém a szél,
valami szépséges emléket idéz !
Hallgatom némán az éji csendben
egy hegedű sír fájdalmasan fel!
Olyan szépséges, annyira megható
összeszorul szívem, ez nekem való!
Simogató a dallam,szinte átölel
a varázslat,egekbe emel, elringat
s azt érzem anyám kezével simogat
lassan jő közelebb az igéző csoda
a zene megdobbantja érző szívemet
megsemmisít bennem minden félelmet
végtelen örömet, boldogságot érzek
lelkemmel átölelem az egész Világot !

Kiss Angéla - Megszakadt percek

Kiss Angéla

Megszakadt percek

Éjszakai fény égő szemedben

Suttogások nesze a csendben

A hangod hallgatom most épp

Még mielőtt a nap az égre lép

Eltűnt az édes álmodó pillanat

Csendes éji álma megszakadt

Kővé meredve állok míg várok

Megszakadt percekre sóvárgok

Érkezik a hajnal árnyai kísérik

A harmatcsepp már könnyezik

Súgd nincs-nincs semmi vész

Hangod is már újra szólni kész

Csillagok kísérgetik éji perceket

De, tovább álmodom a képeket

A hajnal halkan dúdolgat nekem

Új szavakat formál a kedvesem

Megszakadt percek semmi vész

A palackban a dzsinn tettre kész

Felcsillanó nyugalom a sejtelem

Hajnal fényében áttetsző rejtelem

Mosoly az arcomon és bennem

Mert az idő se siethet nélkülem