Ihász-Kovács Éva - Alkonyat

Ihász-Kovács Éva

 Alkonyat

A nap lángra gyújtja önmagát
Kávét főz éjszakára
S a kék kínai csésze löttyöt
Kilöttyenti a világra
„Fogyasszon ön is Omniát”
Ez egy reklámcsillag megafonja
harsog és ezer új Csodát
kínál az Éden-bár neonja
a Hold, ötvenezer éves,
bámészkodik a Tejútra
üstökös közeleg, töpreng
szűz lehet ez vagy k....?
A hold öregszik, lassan megvan 56 ezer éves,
minden ifjú csillagot megnéz
aki csak odatéved
fényszeme megnő ez kell
s ha ott csattognak a lábak
tunikában meg modern ortopédban a csillag
jöhetne már egy forró nadrág
s egy bikinis mondja és izzad
és 56 ezer éves hold-apóka
már bevacsorázta a kozmoszt
de már álmos feje lekókad
még megvár egy csillagközi stoppost
az égitestek fürge-lengén
míg Simon Templar-ra várnak
vén feje zúg és szinte szédül
a kis csitrik meg hahotáznak
már kacagják hát vesz egy fürdőt
xenonnal tölti a kádat
az égi kádban zúg a holdfény
zuhognak le ősz hajszálak
Az Éden bárban sztriptíz nem megy
vetkőződik ott nem egy lányka
de neki vasa nincs kártyán veszett
bárányfelleg az egy dollárja
s már minden csillag meztelen