Nagy Ilona - Téli estén

Nagy Ilona /pirospipacs/

Téli estén

Egy téli estén ülsz majd magadban,
könyvvel a kezedben...
csend és nyugalom vesz körül.
Kellemes meleg lesz a szobában,
mégis azt fogod érezni, hogy fázik a szived...
s tudod, hogy ez már nem fog megváltozni.

Minden elmúlt, az ami volt... és az is,
ami lehetett volna.
Már nem tudsz változtatni, elkéstél...!
s nagyon sajnálod,
hogy nem tetted meg... 

de már késő.
Halogattad, ragoztál,
gondolkodtál, latolgattál, féltél...
és zsupsz...! felhő lett belőle.
Többé sosem éred már el!...
mert beleveszett az őszi ködbe.
Ekkor megremeg majd fáradt kezed,
kinyújtod,
de már nem fogja meg senki.
 
Most még nincs köd... és tudod,
hogy kell még egy csoda...!
legalább egy...!
mert az még jár neked!

"Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai,
amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna. "