Baráth Sándor
Utad utunk
Utad utunk csillagszövevény
A szél luftballon párnákat dagaszt
Benne célunk a hit és remény
Süppedünk botlunk nem segít malaszt
Néha pukkan egy és romba dőlünk
Az idő tér hiába ölel
Messze zuhant a természet tőlünk
S minden olyan távol vagy közel
Új eszmék újabb perspektívák
És azok az alantas ösztönök
Az embert űzik hajtják hívják
Míg belefárad s csöndben ücsörög
Galaxisunk csillagpor akármi
Belőle fakadunk gyermeke
Vagyunk mindig bízni kell és várni
A rend helyreáll s mi is vele
A szél luftballon párnákat dagaszt
Benne célunk a hit és remény
Süppedünk botlunk nem segít malaszt
Néha pukkan egy és romba dőlünk
Az idő tér hiába ölel
Messze zuhant a természet tőlünk
S minden olyan távol vagy közel
Új eszmék újabb perspektívák
És azok az alantas ösztönök
Az embert űzik hajtják hívják
Míg belefárad s csöndben ücsörög
Galaxisunk csillagpor akármi
Belőle fakadunk gyermeke
Vagyunk mindig bízni kell és várni
A rend helyreáll s mi is vele
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése