.kaktusz
A Föld virágzó
szeretet …
Tudod arra gondoltam,
kezdetben a Föld maga lehetett
az önmagát adó virágzó szeretet,
amiről a halandó azt gondolhatta,
hogy az az adomány végtelen,
lehet belőle kivenni mindent,
majd csak pótlódik valahonnan,
hogy soha el nem fogyhat...
vele visszaélt, végsőkig kihasználta,
sok helyen meddővé tette,
mintha ott kihalt volna
kezdetben a Föld maga lehetett
az önmagát adó virágzó szeretet,
amiről a halandó azt gondolhatta,
hogy az az adomány végtelen,
lehet belőle kivenni mindent,
majd csak pótlódik valahonnan,
hogy soha el nem fogyhat...
vele visszaélt, végsőkig kihasználta,
sok helyen meddővé tette,
mintha ott kihalt volna
a szeretet magva,
fű se nől arra, ahol
teljesen kimerítette:
azt tette a szeretettel a szeretetlenség,
hogy megölte az életet adó kedvét...
de a ember az őt ért kárból nem tanul,
azóta is csak öli, használja ki végsőkig
a felé áradó éltető energiát,
ha benne szeretet egy cseppnyi sincs,
elhasználja a maga örömére mind,
kicsavarja az utolsó cseppig,
visszaadni képtelen abból,
ami hiányzik belőle,
azért tán, hogy a szeretet fogy,
az ember pedig egyre éhesebb.
azt tette a szeretettel a szeretetlenség,
hogy megölte az életet adó kedvét...
de a ember az őt ért kárból nem tanul,
azóta is csak öli, használja ki végsőkig
a felé áradó éltető energiát,
ha benne szeretet egy cseppnyi sincs,
elhasználja a maga örömére mind,
kicsavarja az utolsó cseppig,
visszaadni képtelen abból,
ami hiányzik belőle,
azért tán, hogy a szeretet fogy,
az ember pedig egyre éhesebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése