Leleszi Balázs Károly
Nagycsütörtök
Saját magunknak többé
már semmit. Mellkasi
szorító fájdalom, tékozló évek vélt hazaérkezései
után, mostantól az Atya akaratának teljesítése.
Ma már tudjuk jól, honnan is estünk ki. Ima
és térdre hullás. Könnyeink is segítik a megtisztulást.
A szív várva várja az angyalszárnyú szélfúvást.
Te nem elítélni akarsz minket, csak megítélni.
Matyónak mesélem, bár ismeri, a bibliai történéseket.
Megmossuk egymás lábát. Aztán három pohár
koccan, az asztalon keserű füves bárány és zakuszka.
Meg megtört kenyér. – Uram, készen állunk
mi is, hozzád hasonlóan, a keresztre feszítésre.
szorító fájdalom, tékozló évek vélt hazaérkezései
után, mostantól az Atya akaratának teljesítése.
Ma már tudjuk jól, honnan is estünk ki. Ima
és térdre hullás. Könnyeink is segítik a megtisztulást.
A szív várva várja az angyalszárnyú szélfúvást.
Te nem elítélni akarsz minket, csak megítélni.
Matyónak mesélem, bár ismeri, a bibliai történéseket.
Megmossuk egymás lábát. Aztán három pohár
koccan, az asztalon keserű füves bárány és zakuszka.
Meg megtört kenyér. – Uram, készen állunk
mi is, hozzád hasonlóan, a keresztre feszítésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése