Füst Milán
Tavaszi dal,
vándordal
Tavaszi szél fújja
már a varga kötényét,
Ki görbe utcában,
kicsi boltja elé
Kiűlt, kirakta
műhelyét is és alkonyi órán
Lámpafénnyel a
sötétet melegíti.
Hej, szeszélyes még
az idő s a lánykáknak pajkos
Szél hulláma mossa
csiklándó nyakát!…
Hej, elfeledem én is
búskomorságomat…
Föltettem életem egy
lenge levélre
És én is elmegyek, hová
a szél sodor!…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése