Jóni Barna
Húsvéti gondolatok
Látlak tűznek
lángjában lobogni,
széppé fényesedve. Mosolyogsz, nem félek.
Tiszta tűzragyogás, életre kelt egy lélek.
Vérrel áztatott angyali szép arcod; könnyek nem
mossák le örök fájdalmad, végtelen kínod.
Rád emlékezünk. Nagy tüzeket rakva, neved
áldjuk: szülessen újjá, minden, mi porig égett,
semmivé váljon a szenvedésed… legyen öröm az ünnep,
fakadjon zöld, szívekbe szeretet-virág nyíljon…
Ölelj ma kebledre szomorkodó jámbort, koldust, ki hontalan…
Asztalodnál hellyel megkínáld. Úgy, mint aki érted
járta a sápadt sivatagot, éhezve, szomjan, s bőrét
csontjaira aszalva, böjti szelek fújták szárazra só fehér rongyait…
Most vendéged legyen Ő, s étellel, itallal bőven megkínáld…
Máglyarakások. Fénytüzek. Ébredj világosság!
Végleg múljon el a sötét, pokol kapuja bezárulj.
Nem győzhetsz, már többé. megszületett.
a Fényesség gyermeke újra. Napreménnyel jő
a tavaszi megújulás. Ünnepeljük Őt.
Magunknak, és magunkba zárva lényét mindörökre…
széppé fényesedve. Mosolyogsz, nem félek.
Tiszta tűzragyogás, életre kelt egy lélek.
Vérrel áztatott angyali szép arcod; könnyek nem
mossák le örök fájdalmad, végtelen kínod.
Rád emlékezünk. Nagy tüzeket rakva, neved
áldjuk: szülessen újjá, minden, mi porig égett,
semmivé váljon a szenvedésed… legyen öröm az ünnep,
fakadjon zöld, szívekbe szeretet-virág nyíljon…
Ölelj ma kebledre szomorkodó jámbort, koldust, ki hontalan…
Asztalodnál hellyel megkínáld. Úgy, mint aki érted
járta a sápadt sivatagot, éhezve, szomjan, s bőrét
csontjaira aszalva, böjti szelek fújták szárazra só fehér rongyait…
Most vendéged legyen Ő, s étellel, itallal bőven megkínáld…
Máglyarakások. Fénytüzek. Ébredj világosság!
Végleg múljon el a sötét, pokol kapuja bezárulj.
Nem győzhetsz, már többé. megszületett.
a Fényesség gyermeke újra. Napreménnyel jő
a tavaszi megújulás. Ünnepeljük Őt.
Magunknak, és magunkba zárva lényét mindörökre…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése