Szomorúfűz
Igazgyöngyök
A levelek, a virágok
csupa gyöngyként csillognak a zápor miatt.
Sír az ablak, csorog
a könnye. Ráfújja a szél, - keresi az eső útját az üvegen.
Lassan elcsöndesedik,
elül a szél, - eláll az eső. Kibújik a Nap a lágy sugárban, éled a világ.
Nyújtózkodnak a bokrok, a fák, viruló azúrkék az égbolt. Ölelkező ágak a
fényben ragyogó kertben. A pillangók szálldosnak virágról virágra.
A holdsugár szikrázó,
izzó láng. A hajnali napsugár csupa fénynyaláb.
A fák között
ragyognak a fények, a sötétlő égbolt csillagok ezreit szórja szerte széjjel,
mint az igazgyöngy
szemeket.
A csillagok
gyönyörűen ragyogva világítanak a szerelmesek andalgásain.
Egymás karjaiban –
szeretni. Tündöklő fények és a nap vörös alkonya hozza el az égboltra szálló
ezüst Hold tündöklését. Alszanak a virágok és a fák. A csendes éjszakában
szellemként jár a lenge szellő. A bezárt liliomkehely illatárját mélyen magába
öleli.
A mélységes gyönyört
és szerelmet szívünkbe lopja a mesés éjszaka.
Szívem lüktet, -
követi az emlékeket. Nélküled olyan üres minden.
Mennék hozzád, -
haza. Mindig feléd visz az utam.
http://youtu.be/m8Rh5o9y8gA
VálaszTörlés