Csoóri Sándor
Várakozás a tavaszban
Ide várlak ebbe az
idegen faluba.
Harangoznak s már
nyílnak
a törpe margaréták.
Elindulnak az első méhek
is földközelben,
mint fáradt
aranyásók.
A szádra gondolok
reggel óta,
összeharapdálható
nyakadra –
a tüzes fűzbokrok
mögött
akkora ég kezdődik,
akkora rét,
mire
végighemperegnénk rajta, meg is halnánk.
Tél után, kórház
után,
tudom, a bőröd is
idevágyik,
mind a tíz ujjad
idesiet,
megviselt szemed is
már zöld lombbal tömné ki magát,
virágkoncoló, sűrű
széllel.
Fülelek, hallgatózom.
Újra megszeretem a vonatcsattogást
miattad, mint a
századforduló ámokfutói.
Várlak, gyere! A
sejtfalak átforrósodtak már
s a verebek is az
első, átmelegedett porszemeket
kapkodják föl a
földről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése