Baráth Sándor - Szomorúság

Baráth Sándor

Szomorúság

Tánc viszi lábamat
Szél, ami simogat
Mind lazább ritmusra járok már

Nyúzott kor rám feszül
Félek itt legbelül
Öcs nélkül magadra maradtál

Sarlatán orvosok
Sok éhes pénzmarok
Tönkretette, amit gyógyultál

Mára csak emléked
Kopottas fényképed
És szomorúság, mit itt hagytál