Baráth Sándor - Szakadatlan

Baráth Sándor

Szakadatlan

Pendül a lant, dala sír egekig.
Út menti szellőben nyíló virágok,
Színkavalkádja hasonlít reátok,
Rezdül a húr a végletekig.
Csendül a csend, hova szív hazajár.
Némul a dallam a fellegekig,
Aztán a hordókat meggörgetik,
Hűs zivatartól minden csupa sár.