Baráth Sandor - Skizofrénia

Baráth Sándor

Skizofrénia

Végsőkig feszült szürke árnyalat,
Az éj sötétje olvad a kéken.
Nem emel bonthatatlan kőfalat,
Beomlik és fény csobog a léken.

Van, ki skizofrén homályban kutat,
Hitte, áttörhet a sötétségen.
Mára tudja, mi a bomlott tudat,
Porig alázó képzelet, szégyen.

És vagy Te is, s hogy mentenéd magad,
Szonett siklik a papíron szépen,
De kevés minden hit és akarat
Ösztönöket zabolázni kézen.

Nézd a törött szárnyú sasmadarat,
Mosolyogják, de irigylik régen.