Ficzura Ferenc - Míg a velem-veled

Ficzura Ferenc

Míg a velem-veled

Ahogyan a bárgyú pünkösdi bárány,
tűrtem: legyek a megváltás cinkosa.
Hiába űz a vágy, sorsom láp nyoma.
Lélekút idők, égi tünemények
miértje nem kell és nem kell! Hogy értsed,
mi a halhatatlanság, vagy mivé tesz:
újjászületett lángfoszlányok mögül,
mögöttem kidőlt fák, mára lidércek.

Ahogy a bárgyú áldozati bárány
tűrte, hogy legyen megváltásáldozat:
lehet alku vér árán; csak kárhozat.
Hogyha veled megyek, hitem, bárhová,
véges az életem, a velem-veled
halott remény, meghasonult valóság.
Vétek-út fogság időtlenül véges
árnyfényein a volt-érzett boldogság.

Megjegyzés: Köszönet a Földieknek, hálám az Égiekhez…