Gubcsi Lajos - Szerelmi szemle

Gubcsi Lajos

Szerelmi szemle

Szeretem a lényt, a lányt
Az oldódó talányt
A fényt, a magányt
A hiányt, mit a sors felém hányt
A kéjt, az éjt
A haját, a bajom:
Mit tegyek, ha megkapom
Megbénul akaratom

Szépségét?
Kétségem rejtegetem
Vadságát
Mit belém döf a ködön át
Hiúságát
Kiúttalanságom
Melled alatt, elmerülő tájon
A kárt
Indák karolnak át
Karod helyett

Ajkad most alábiggyed
Szemed fény nélkül mered
Ébresztgetném még hitemet
Hátha újra megszerethet

Egy őrült kovács ül a szívemben
Csak kala, kalapál
Csendben, mint a halál kaszál
Ver, ver, ver...
Dobog
A szívhangod
A mellemben

Kitekintek magamból
Szemedbe, honnan hála szól
Hozzám ér féltő lelked
A hajadat rám ereszted
Ellepsz fényével, résén napsugár
A te nevedben épp reám száll

Hanyagul hunyorgok
Nem merek beléd nézni
Úgysem igaz most se semmi
A rideg álom
Rajta kapna a hazugságon
Ismét befelé fordulok
Behunyom szemem, 

a végén én én vagyok
Egyedül a szerelmi szemlén