Gubcsi Lajos - Vélelmek

Gubcsi Lajos

Vélelmek

Kereső két karom
Lehajtom vállaidra
Szíveidre, szíveimre
Szakadó, alácsorgó könnyeidre
Szép hajnal virraszt ma ránk
Szemeink szomorú fényével ölelkezve
... ...
Az úr a pokolban is űr
Kétkedve szétnéz legfelül
Lyukas lelkén áthull az élet
Míg hallgatod hazug mesémet
Mely fekete-fehérre festi létünk
Törölve a színt, amelyért éltünk
Én is kárhozottan vergődöm
Vigyorog rajtam az ördögöm
Űzöm-hajtom a világom
Mélyek a rések az imámon
Morzsolgatom utolsó vágyamat
Örökhó födte lesz így a holnap

Átszakadt gát az elrontott élet
Nemtelen vádak oltják ki eszmédet
Nem lépheted át halhatatlan határodat
Ha az első női sikoly kioltja hangodat
S mielőtt feladnád végtelen reményedet
Énekeld szózatod, az ég megnyílik feletted
Elhallgatnak a torkodon átütő szívhangok
Ha nincs már fény, szorongva veled vagyok