Horváth István
Este
Éji sötétben néha fénylik
egy lámpás,
Míg más ekkor alussza a legszebb álmát.
A baglyok huhognak a nyárfa tetején,
Az éjszaka csendjébe kísértetekként.
Az égboltozat a félholdat hirdeti,
A fekete égen olyan eredeti.
A fénye a vízen szép fényesen csillog,
És a víz tetején egy csónak imbolyog.
A város fényei tündökölnek messze.
Nem hallatszik más csak a szellőnek nesze.
A szarvasok a réten füvet legelnek,
A zöldellő pázsitból estebédelnek.
Míg más ekkor alussza a legszebb álmát.
A baglyok huhognak a nyárfa tetején,
Az éjszaka csendjébe kísértetekként.
Az égboltozat a félholdat hirdeti,
A fekete égen olyan eredeti.
A fénye a vízen szép fényesen csillog,
És a víz tetején egy csónak imbolyog.
A város fényei tündökölnek messze.
Nem hallatszik más csak a szellőnek nesze.
A szarvasok a réten füvet legelnek,
A zöldellő pázsitból estebédelnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése