Horváth István
/Pityu/
Nem érdekel
Nem érdekel már a
kínzó magányom,
Csak ülök unottan a vakvágányon.
Nem érdekel a lét viruló virága.
Hajtom magam szörnyű igába.
Nem érdekel sötétlő sorsom,
Hisz nincs fény a szűk folyóson.
Pár csillogó könnyem ha eloson,
Legalább mást tisztára mosson.
Nem érdekel ha majdan érte vádolnak,
Ha máglyán fényesen feláldoznak
Az idegen misztikus isteneknek,
Ha tartanak gyaur hitetlenek.
Nem érdekel ha kiderítik kicsiny titkom,
Már senkihez nem szól halvány szitkom.
Ha letaszítasz a sikító mélységbe,
Állok elébe szilárd szomorú érzéssel.
Nem érdekel a csalfa éji álmom,
Reménnyel meg nem számom.
Beleüvöltöm fájdalmam a végtelenbe,
Hidegen süvítve, akár a szél telente.
Csak ülök unottan a vakvágányon.
Nem érdekel a lét viruló virága.
Hajtom magam szörnyű igába.
Nem érdekel sötétlő sorsom,
Hisz nincs fény a szűk folyóson.
Pár csillogó könnyem ha eloson,
Legalább mást tisztára mosson.
Nem érdekel ha majdan érte vádolnak,
Ha máglyán fényesen feláldoznak
Az idegen misztikus isteneknek,
Ha tartanak gyaur hitetlenek.
Nem érdekel ha kiderítik kicsiny titkom,
Már senkihez nem szól halvány szitkom.
Ha letaszítasz a sikító mélységbe,
Állok elébe szilárd szomorú érzéssel.
Nem érdekel a csalfa éji álmom,
Reménnyel meg nem számom.
Beleüvöltöm fájdalmam a végtelenbe,
Hidegen süvítve, akár a szél telente.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése