Horváth István
Nem adom fel soha
Tudom, hogy elérem
célom,
Határ a csillagos égbolt.
Akárki, akármit mondhat!
Engem aztán meg nem oldhat.
Azt mondják úgyse sikerül,
Szívem lázad, felhevül.
Harcolok míg el nem érem.
Harcolni a jóért érdem.
Szembe úszok én az árral.
Nem fogy az ötletek tára.
Felmászok én a hegycsúcsra.
Személyem miért lenne furcsa?
Soha, soha nem növök fel.
Harcolok foggal körömmel.
Akkor se adom fel soha,
Hiszem, hogy még akad csoda.
A legutolsó lépcsőig,
Az égbe szökő felhőkig,
Tudom, érzem, hogy eljutok.
A jövőnek kezet nyújtok.
Én egy álmodozó vagyok.
Belülről szólnak a hangok.
Azt mondják, hogy ne adjam fel!
Ne hagyjam úgy ott, hogy majd nem!
Határ a csillagos égbolt.
Akárki, akármit mondhat!
Engem aztán meg nem oldhat.
Azt mondják úgyse sikerül,
Szívem lázad, felhevül.
Harcolok míg el nem érem.
Harcolni a jóért érdem.
Szembe úszok én az árral.
Nem fogy az ötletek tára.
Felmászok én a hegycsúcsra.
Személyem miért lenne furcsa?
Soha, soha nem növök fel.
Harcolok foggal körömmel.
Akkor se adom fel soha,
Hiszem, hogy még akad csoda.
A legutolsó lépcsőig,
Az égbe szökő felhőkig,
Tudom, érzem, hogy eljutok.
A jövőnek kezet nyújtok.
Én egy álmodozó vagyok.
Belülről szólnak a hangok.
Azt mondják, hogy ne adjam fel!
Ne hagyjam úgy ott, hogy majd nem!
https://m.youtube.com/watch?v=kSwnatqhKog
VálaszTörlés