Kormányos Sándor
Láttál, és én
láttalak…
Kimondatlan
konok szavak
a némaságban
vágy feszül,
szemed tükrén
harmatozva
késő őszi
bánat ül.
konok szavak
a némaságban
vágy feszül,
szemed tükrén
harmatozva
késő őszi
bánat ül.
Kéz a kézben
reszketés,
én mindig
téged vártalak,
s szerelmünk
ma annyi csak,
hogy láttál
és én láttalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése