Kormányos Sándor
Abrosz
A vágyunk lassan
morzsálódik,
ha szel belőle a messzeség.
A távolságok késeit, mondd,
kifenni időnk lesz-e még?
A szív terített asztalánál
ülünk s babrálunk tétován,
egy versből hímzett furcsa mintát
a végtelenség abroszán.
ha szel belőle a messzeség.
A távolságok késeit, mondd,
kifenni időnk lesz-e még?
A szív terített asztalánál
ülünk s babrálunk tétován,
egy versből hímzett furcsa mintát
a végtelenség abroszán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése