Kormányős Sándor
Őszi esték...
A tekinteted már
nem felejted rajtam
nem nézel hosszasan
rezdületlenül,
nem biggyeszted ajkad
huncut kis mosolyra,
szemedben az őszi
esték csendje ül.
Már nem bújsz remegve
megvonagló vággyal
a karomba,nem vársz
tőlem új csodát,
csak ülsz itt,tűnődve
a sűrű félhomályban
s magánnyá szövöd
a hosszú éjszakát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése