Ladányi Mihály - Kesergő szerelem

Ladányi Mihály

Kesergő szerelem 

https://m.youtube.com/watch?v=nH8LTYf3S7c

Együtt és mégis oly külön,
mint faágtól az árnya -
Te távol hajlongsz gyönyörűn,
én zárkózottra válva
vetem tétova életem
sikátor vadonába.

Megcsalnálak s tán arcul is
ütnélek és betörnék,
leköpném a virágot és
rettegne már a környék,
hogy végre vad hiányod ne
vájja belém a körmét.

Talán ha méltatlan lennék
hozzád, ó szentek szentje,
ha részegen ökröndöznék
az utcaporba esve,
e boldogtalan boldogság
akkor tán odaveszne…

Mindennél nagyobb vétek az,
hogy szinte már nem élek,
táplálkozom és lélegzem,
de skizofrén a lélek:
testemtől távolodva él,
mindegyre csak feléd leng.

Ó, életem asszonyává-vált
Kőmíves Kelemenje,
de béfalaztál engem
ebbe a szerelembe,
de béfalaztál engem
ebbe a szerelembe!…