Ladányi Mihály - Danolva

Ladányi Mihály

Danolva 

Dehogy vagyok kétségbeesve,
bár néha keserű vagyok,
Ha egy angyal rálép szívemre,
hol gömbölyű, odacsapok.

És bár kevéske örömöm van,
és a lányokban sem bízom:
ha az isten meginvitál,
a sarkon magam leiszom.

S mivel nagyritkán invitál meg
- gyéren hullik a hálapénz -
hát többnyire csak józanon
eszi eszemet a penész;

Az apró betörőt becsukják.
Ez szép, így tisztul a világ.
De nagy tolvajokkal miért nem
bővítik e statisztikát?

Egymillió, kétmillió
kényelemre vagy protokollra...
Sejhaj, csak gyúrjuk a vasat
s megrokkanunk bele danolva.

Sejhaj, reméljük, csapatunk
nem kap sok gólt az őszi tornán!
Az, hogy néha káromkodunk
egy miatt, merő koholmány.

Az asszony kerek fenekét
simogatjuk az ágyban este.
Lealkudjuk a konyhapénzt
s fütyülünk a történelemre.