Mészöly Gábor
Die Blue Danube Op.
314
Véget ért lassan a
mai nap meséje,
Felszállt pár mondatom csillagokat csókolt,
Zongoraszót hoz az esti szél szeszélye,
Csendesen élvezem, mint ínyenc a jó bort.
Bámulnám ihletve a végtelen eget,
De valamennyi fény mindig van felettünk,
Fel sem tűnik sok csillag hiánya,
Nekünk, kik a városba születtünk.
Strausst hallgatok nosztalgiával,
Régvolt keringők emlékén merengek,
Hogy is volt azzal a régi-régi tánccal?
Szép lányok, keringők, bálok és szerelmek!
És Jönnek-múlnak táncosok,
Mint égen a végtelen nap körök,
Emlékek tűnnek a múlt romantikába,
Minden elmúlik, csak Strauss örök.
Felszállt pár mondatom csillagokat csókolt,
Zongoraszót hoz az esti szél szeszélye,
Csendesen élvezem, mint ínyenc a jó bort.
Bámulnám ihletve a végtelen eget,
De valamennyi fény mindig van felettünk,
Fel sem tűnik sok csillag hiánya,
Nekünk, kik a városba születtünk.
Strausst hallgatok nosztalgiával,
Régvolt keringők emlékén merengek,
Hogy is volt azzal a régi-régi tánccal?
Szép lányok, keringők, bálok és szerelmek!
És Jönnek-múlnak táncosok,
Mint égen a végtelen nap körök,
Emlékek tűnnek a múlt romantikába,
Minden elmúlik, csak Strauss örök.
http://youtu.be/_gIGUxm9Hqg
VálaszTörlés