Pákozdi Sarolta
A csend könnyei
Csenget a csend - és
üres,
nyugtatja fáradt lelkemet.
Álmodik a fájdalom,
sós cseppekkel áztatom.
Szememből a könny szivárog,
mély ráncokkal teli árok,
szenvedés véste és bánat,
átok verte már anyámat.
Zaj zavarja meg a csendet,
merengésből ébredezek.
Nem nyalogatom sebemet,
idők múltával beheged.
Csak a szívem marad üres.
nyugtatja fáradt lelkemet.
Álmodik a fájdalom,
sós cseppekkel áztatom.
Szememből a könny szivárog,
mély ráncokkal teli árok,
szenvedés véste és bánat,
átok verte már anyámat.
Zaj zavarja meg a csendet,
merengésből ébredezek.
Nem nyalogatom sebemet,
idők múltával beheged.
Csak a szívem marad üres.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése