Pákozdi Sarolta -Szeptember; - Üres lett a fecskefészek

Pákozdi Sarolta

Szeptember

Sóhajt a szél az őszi lombokon,
eső permetez monoton.
Már kopaszodnak az ágak,
a mezítelenség fáj a fáknak.
Ősz a természet öregedése,
szomorú látvány tűnő szépsége.
Avarszőnyeget terít a földre,
beszennyezi, elfedi köddel,
altatja csendben a télre,
álmát őrzi a tavaszi ébredésre.

*

Üres lett a fecskefészek

Kertünkben a körtefán
fészket rakott egy fecskepár,
összebújtak, csicseregtek,
két fiókát felneveltek.
Csicseri, a fecskelányka,
Vígfercsi a fiúpárja.
Éhes csőrük tátogatták,
szüleik gondosan táplálták.
A fiókák növekedtek,
szárnyakat is növesztettek.
Vígan zengett a madárdal,
nekünk a fecskecsaláddal.
Hűvösre váltott az idő,
fecskecsalád készülődő,
elrepültek meleg tájra,
fészkük őket visszavárja.