Pákozdi Sarolta - Nyakamba ült a nyár

Pákozdi Sarolta

Nyakamba ült a nyár

Nyakamba ült a nyár.
Vásott kölyök!
Lábával kalimpál,
rugdossa mellkasom,
szeszélyes hőingadozástól
vérnyomásom ugrál: zuhan, emelkedik,
ájulás környékez, lihegek,
gyógyszerek fékezik.
Hadonászik keze -
vad viharok szele tépdesi hajam,
halántékom lüktet, hasogat,
szaggatva fáj a fejem.
Kacag, kiált a kölyök nyár,
fülemnek mennydörgés e zaj,
villámok fényétől szikrázik szemem írisze.
Kegyelmezz nekem - szegény öregnek!
Hidd el, én is őszintén szeretlek,
de nem cipelhetlek, mert
ritkult csontjaim terhedtől összetörnek,
Engedd, hogy megpihenjek!
Küldj nekem egy langyos esőt,
kellemes, hűsítő szellőt,
dúslombú fák árnyékát,
arcod mosolyát.