Radnai István
Vetítővászon
Vetítővászon
szólepedőkön hűlő kézzel
a gondolatot markolom
álmatlanul ájulok hiányodon
amikor késve kisiklik az éjjel
lábam olykor ablakon kívül végel
a fal merő felfestett oltalom
s felfeslett a vágy kiolthatom
mielőtt belőlem a minden ég el
most mintha hóvihar után befútt
puszta lenne odakint a csillagmező
csorbaszélű álmokat legelő
gyomszegélyű hervadt tejút
amelyen jön öles léptekkel a távozó
s távolt tart elgáncsol minden hírhozót
a gondolatot markolom
álmatlanul ájulok hiányodon
amikor késve kisiklik az éjjel
lábam olykor ablakon kívül végel
a fal merő felfestett oltalom
s felfeslett a vágy kiolthatom
mielőtt belőlem a minden ég el
most mintha hóvihar után befútt
puszta lenne odakint a csillagmező
csorbaszélű álmokat legelő
gyomszegélyű hervadt tejút
amelyen jön öles léptekkel a távozó
s távolt tart elgáncsol minden hírhozót
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése