Szalay László - Kapaszkodnék

Szalay László

Kapaszkodnék

Kapaszkodnék őszbe, nyárba,
Tavasz váró elmúlásba.
Ágyam kemény, megtört szalma.  
Hóval födve, betakarva  
Minden megélt nagy gondolat,  
Minden szárnyasnak hitt pillanat.

Méz-telt virágkehely voltam,
 Füstös albérletben laktam.  
Sirattam a fákat, vágyat,
Lombtalanná némult tájat,  
Folyópartnak csend-zúgását,  
A harmatcsepp tükör-mását.

Féltettelek gond-keményen,  
Megtérhetnék csillag éjjel.
De mást zenél tücsök-lárma,  
Kocsmaajtó nyitva, tárva.  
Világom volt nagy mulatság,  
Elmúlásom tündér-vakság.