2018. december 26., szerda

Szomorúfűz - Karácsony; - A karácsony ...


Szomorúfűz
Karácsony
 
Fénylő, csillogó gyerekszemek
aranydió a fenyőfákon
szálló, susogó angyalcsodák
mosolygó, virító piros almák
gyertyafény ragyogta karácsony
csillagszóró szórja gyémánt szikráit
angyalok fészkelnek a szívekbe
átölelik a fények szeretetben
meleg, meghitt otthonok csodája
a világ emberének ölelő boldogsága
gyertyafények lobogó táncot lejtenek
mennyből az angyal megérkezett
a kis Jézus megszületett


A karácsony …
 
Számomra a karácsony eddig a legszebb ünnep volt.
Emlékszem, hogy gyerekként milyen nagy izgalommal vártuk.
Fenyőfákat, gömböket, szaloncukrot rajzoltunk rajzlapokra.
Színes ragasztópapírból füzéreket készítettünk egymásnak, szüleinknek.
Örömmel, nosztalgiával emlékszem a gyerekkori karácsonyokra, a Jézuska várásra.
A nagy havazásokra, a gyönyörű telekre.
Az ünnep nagy eseménye a disznóvágás, a disznótor.
Nosztalgia...
Ma a tülekedés, ünnep előtti vásárlás, a drágaság, idegeskedés
Átformálta alakította ezt a szép ünnepet.
Ma már kedvetlenül készítem a kis fámat, legszívesebben fel sem állítanám.
Az ajándékozás, szeretteim meglepetése viszont ma is várakozó örömmel tolt el.
Számomra már szomorú az ünnep.
Mikor a tanyán éltünk, jó volt a lovak melegét, illatát érezni,
Ma, a szeretet ünnepén szeretetlenül.
Veszteségek, betegség, fájdalmak, magány.
A régvolt barátok is észrevétlen léptek tovább mellőlem.
Feketék a karácsonyok, hó alig esik.
Az ünnep tisztaságát jelképező csillogó fehérségű hópihék is szürkévé válnak.
A havat felkavaró szélviharok is csendesültek.
Meghitt, meleg otthonokba kíváncsiskodó, bekukucskáló szemek is elfeledettek.
Jézus születése felvillantja még a fényt, hogy pár nap után ellobbanjon vele
a szeretet is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése