Szomorúfűz
Csendes sokaságukban
…
Csendes sokaságukban
sziporkáznak a
csillagok az éjszakai égbolton.
Halvány fényüket
Hold-anyó erősíti.
Lebegő lelkek az
éjben, az álmok országában.
Zümmög a csend,
nyugalmat ad szívünkre, de van,
hogy gondolatainkba
tűnődünk, olykor eszmélve,
de sokszor a régvolt
emlékekben utazunk.
A kételyek bennünk és
nincs nyugalmunk.
Az álom ölébe vesz,
felzaklat vagy megnyugtat.
Lelkünk pihen vagy a
hajnallal,
mint nehéz kődarabbal ébredünk.
Reménnyel szárnyalva
indulunk új céljaink felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése