Vitó Zoltán - Kortes-beszéd

Vitó Zoltán

Kortes-beszéd 

   http://www.youtube.com/watch?v=wEG8kP-ofWs
 

Ricsajok elől menekülve,
ígéreteknek nem felülve;
küzdés után nyugalmat vágyva,
menekülnék társas magányba.

Fénylő látványokkal nem bírok,
hát csábítón senkit se hívok;
de hogyha mégis mellém tévedsz
s kérded, hogy ettől mit remélhetsz,
azt felelem: nálam eléred
rejtőzködő legjobbik éned:

Magadba néző áldott csendet,
mélyeidből sugárzó rendet;

a legtöbbet, mit ember adhat
a másik embernek: bizalmat;

s minek nem adhatod meg árát,
a Barátságnak szilárd várát,

meghitt szavaknak bensőségét
és a türelem szelídségét;

önbizalmat a küzdelmekhez,
hitet, mi benned mindent rendez;

a Szeretetnek nem-múlását,
féltő kezek feléd-nyúlását;

igényemet, ha eléd tárom,
azt magamtól épp' úgy elvárom;

az érzelmeknek tengermélyét,
a köznapok derűs békéjét;

vágyát annak, hogy élhess másnak,
vágyát az önfeláldozásnak; -

égbe nyúló szikla-Szerelmet,
mi szárnyakra emelve ment meg...

Ricsajok elől menekülve,
bősz bosszulóknak nem bedőlve,
nem megafontól hangos utcán,
hanem a lélek hullámhosszán
csak egyszál magamban kiáltom:
nekem nincsen semmilyen 'Pártom'
amely dicsfényt vagy szégyent hoz rám, -

csak szomjas szívvel jöhetsz hozzám!