2013. február 22., péntek

Vitó Zoltán - Te - Én



Vitó Zoltán

Te – Én

(Kittynek)



Te menekülsz - sanda igyekezet -.
elárulva, megcsalva minden álom;
iszkolsz szegényszánalmasan. - A szádon
hírhedt mentség: - "Nem tudtam, mit teszek!"



Én biztatva-kérve-gyötrődve látom:
ezeregyszer is áldozat leszek;
nem nyúlnak értem megmentő kezek,
bár győzhetnél a reánk mért halálon.



Te hallgatsz; megtagadva a panaszt is. -
Bennem reszket: - Talán... - Esetleg... - Hátha...
Benned elszánt felejtés keze bont -,



s én érzem hűtlenségnek szinte azt is,
ha éjfél után anyám szobájába
átkapcsolom tőlem a telefont.

2 megjegyzés: