Vitó Zoltán
Kiáltás kis dalokért
Töményen ég a
fájdalom;
halálba űz, ha még hagyom
a rút teher,
a rút teher.
halálba űz, ha még hagyom
a rút teher,
a rút teher.
Ha tudnék most
sóhajtani,
egy röpke dalt elmondani,
az volna jó,
az volna jó!
egy röpke dalt elmondani,
az volna jó,
az volna jó!
Hagyd most a hosszú
éneket:
ilyenkor csak rövid lehet,
hisz' nincs erő,
hisz' nincs erő!
ilyenkor csak rövid lehet,
hisz' nincs erő,
hisz' nincs erő!
Ha szúr az öldöső
magány,
egy kis dal is feloldja tán
a bánatom,
a bánatom.
egy kis dal is feloldja tán
a bánatom,
a bánatom.
Ady, Vajda, Vitéz
Mihály!
Ti tudjátok, nekem mi fáj,
ó, szóljatok,
ó, szóljatok!
Ti tudjátok, nekem mi fáj,
ó, szóljatok,
ó, szóljatok!
Ti kínzott-lelkű
mesterek,
tanítsatok meg engemet
dalt zengeni,
dalt zengeni!
tanítsatok meg engemet
dalt zengeni,
dalt zengeni!
A kis dalok
varázslatát,
lélekenyhítő balzsamát
azt kérem én,
azt kérem én!
lélekenyhítő balzsamát
azt kérem én,
azt kérem én!
Hogy lássanak,
ismerjenek,
megértsenek s szeressenek
az emberek,
az emberek.
megértsenek s szeressenek
az emberek,
az emberek.
Mi oly rég elmondásra
vár,
azt elmondhassam végre már
mindenkinek,
mindenkinek!
azt elmondhassam végre már
mindenkinek,
mindenkinek!
S ekként, ha
értelemre lel,
ezer kis dalban égjen el
az életem,
az életem!
ezer kis dalban égjen el
az életem,
az életem!
http://youtu.be/2qqFLq-i8rw
VálaszTörlés