.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
a madarak,
kik télen is itthon maradnak,
az időjárás szeszélyének
kiszolgáltatottak nagyon,
a holnapjuk bizonytalan,
a létük múlik csak a szerencsén:
ha a Földet hosszan nagy fehér hó borítja,
a zimankóban a megmaradásra
az esély kevés:
sokan túl élik mégis,
talán, mert a sorsuk
találékonnyá teszi őket…
vannak szerencsések,
akiket, az ember jóvoltából
vár naponta megújuló
terített asztal,
arany az életük nekik,
biztosítva van a holnapjuk…
de ha egyszer az addig gondos gazda
végleg megfelejtkezik róluk,
akkor bizony a többinél
nehezebb a dolguk sokkal:
tán reménykednek egy ideig,
majd újra tele lesz a táljuk,
s mert találékonyságot nem tanultak,
az életük is könnyen rámegy …
valahogy az ember
a felé áradó szeretettel
is ekképpen van,
ha soha nem érzi,
idővel azt is megszokja,
csak be kell rendezkedni arra,
mással kell takarózni,
az örömöt máshonnan szerezni…
de, aki a látszatszeretet kedvéért lemond
a természetes bizalmatlanságról,
aki átadja magát testestől lelkestől,
az, ha él is, belehal
a szeretet utáni éhezésbe,
mert nincsen rá felkészülve,
mert védtelenné teszi a tévedése.
2013. június 23.
