Hatházi Áron - Rezzenéstelen

Hatházi Áron

Rezzenéstelen

rezzenéstelen az arcom
nem köszöntelek
idebent
háborgó madarak rovátkolják
kőcsipkés homlokom

átlátok minden
hajlott hátú leüléseden
hallok minden fogcsikordulást
nem szólok
jobb ez így
nemvagy

(pedig volt
csak neked írt mosolyom
épp aznap akartam
tenyeredre tenni
amikor elmentél
s elvetted tőlem önmagad)