Szuhanics Albert
Hajnal
Már csak a hajnali
csillag ragyog az égen,
Pirkadat jelző tündöklő fény.
Ím derengőn nyílik a keleti légben,
Hasadó hajnal az ég peremén.
Uszályi lebegnek karcsú fellegeknek,
Mind fátyoltánc gyanánt életre kél.
Kelyhei merengnek hűs harmatcseppeknek,
Hamvaszöld mező még remeg, alél ...
Enyhe pára leng a tó tükre felett,
Gyengéden rebbenti pitymallati szél.
Hajnalcsillag képe a vízen megremeg.
S a foszló sötétség titkokról mesél.
És hasad a hajnal keleten pirulva,
Vérvörös új Nap festi az eget.
Immár a természet pompába virula,
Ura nagy szavára, aki érkezett.
Mint méltóságának hatalmas terhével,
Tűzlabda gyanánt kel fel a nap.
Csodás világunknak hőjével, fényével,
Terhével, tervével utat mutat.
Pirkadat jelző tündöklő fény.
Ím derengőn nyílik a keleti légben,
Hasadó hajnal az ég peremén.
Uszályi lebegnek karcsú fellegeknek,
Mind fátyoltánc gyanánt életre kél.
Kelyhei merengnek hűs harmatcseppeknek,
Hamvaszöld mező még remeg, alél ...
Enyhe pára leng a tó tükre felett,
Gyengéden rebbenti pitymallati szél.
Hajnalcsillag képe a vízen megremeg.
S a foszló sötétség titkokról mesél.
És hasad a hajnal keleten pirulva,
Vérvörös új Nap festi az eget.
Immár a természet pompába virula,
Ura nagy szavára, aki érkezett.
Mint méltóságának hatalmas terhével,
Tűzlabda gyanánt kel fel a nap.
Csodás világunknak hőjével, fényével,
Terhével, tervével utat mutat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése