Szomorúfűz - Tavaszi fények ...

Szomorúfűz

Tavaszi fények ...

http://youtu.be/R0IKvW1Wr60

Boldogság árad szét bennem, amikor a tavaszi fények ébrednek. Gyönyörködve nézem a virágba boruló természetet, a zöldellő, aranyzöld hajat növesztő fűzfákat, az élénken ragyogó, vidáman csobogó vizeket, s a csivitelő madarakat.

A kert a mindenem.

Csodálattal nézek, figyelek minden egyes hajtást, a libbenő pillangókat, a siető bogarak útvonalát, a sziklakert minden egyes növénykéjét. Szeretettel a tiszabokor halvány hajtásait, melyek napról napra látványosan nőnek. Minden egyes fűszál, bokor, növény örömet ad. Öregek az örökzöldjeink. Olykor aggaszt, - vajon a természet megadja-e azt a boldogságot, hogy felébrednek a Kikelettel.

Kincs az a sok szépség, melyben a tavaszi fények ragyogásában – az új élet ébred.

Siktár János - Eljött a tavasz

Siktár János

Eljött a tavasz 

Langyos a lég, a fák szépen virulnak,
elmúlt a tél, Mars enyhe hava itt;
feslő bimbókkal pompáznak a kertek,
szépségük szemet, lelket ittasít.

Űzd el komolyságod borral, vörössel,
melynek színe gyöngyszín holddal elegy,
s kérj egy kevés kíméletet a sorstól,
hisz épp eleget játszott már veled.

Vigadni sietek nem tétovázva,
hisz itt van ennek kellő ideje.
Nem látod-é a felfrissült világot,
mit művelt benne a tavasz keze?

Emlőivel a felhőraj elérte,
s felélesztette dús esőivel,
a kertek arcát meztelen találta,
onnan a tél csak nemrégen tűnt el.

És most leszállt a földre s felruházta,
hogy kert s mező bimbós, virág-havas.
Igyál tehát az idő-újhodásra,
hisz illatozva eljött a tavasz.

Harcos Katalin - Himnusz a tavaszhoz

Harcos Katalin

Himnusz a tavaszhoz

http://www.youtube.com/watch?v=IqMCulVrELE 

Ujjong a világ, ébred a föld,

a tavasz, ím megérkezett.

Lehelete mindent betölt

s felpezsdíti az életet.

Álmok ölelnek magukhoz,

arcomra csókot nyom az éj,

s az érzelmes hangulathoz

társul csapongó szenvedély.

Jöjj remény, és jöjj szerelem!

Tedd boldogabbá az életem!

Földben moccannak a magok,

vizek szaladnak szertelen,

jönnek harmatos hajnalok

s csapongón játszanak velem.

Ujjongj világ! Ébred a föld!

A tavasz már trónjára ült.

Születik a harsogó zöld,

s a tél álomra szenderült.

Jöjj remény, és jöjj szerelem!

Tedd boldogabbá az életem!

Hatházi Áron - Sohase csönd

Hatházi Áron

Sohase csönd

ezüstpárát sütött a fagy
ablakomra
virágnak tűnik
valahány minta
tekereg az üvegen

s mintha idegen
lenne ma a tél
rigók lármáznak odafenn
a csupaszra vált tölgyeken

roppant kék egén
kódorgó bárányait
űzi a nap
aranyvillámaitól
a bodor felleg
oldalához kap
és sebéből vízvért
ereget
idehullik
hajszálaim közé
cseppjei égnek fejemen

a fény beleszorul mellkasomba
tavaszt remél bőrömön
a reggel
s hogy a kikelettel
zaj jő és ének
sohase csönd

Lyza - Úgy ölelj

Lyza

Úgy ölelj

Úgy ölelj, mint soha még,
irigy lesz a bodros ég.
Ha két szemed rám nevet,
szívem csak boldog lehet.

Minden szóban benne vagy,
csókod békén sosem hagy.
Ajkad izzik rám nevet,
ellenállni nem lehet.

Úgy perzselsz már, mint a tűz,
-jaj Istenem-vágyam űz.
Szenvedélyünk égbe csap,
forró lángja ölbe kap.

Úgy ölelj, mint soha még,
irigy lesz a bodros ég.
Óh, milyen szép pillanat,
kézen fogjuk álmunkat.

Radnai István - Boszorkányos Tisza-part

Radnai István

Boszorkányos Tisza-part

http://www.youtube.com/watch?v=UtozvVgktoE

enyhe tél szegeden hűlnek az alkony fények
megtörnek a híd alatt a folyót leöntve ezüsttel
kabát alatt dobog még a szerelem reménye
a fák fekete ágai megtelnek lámpafüsttel

messzire látok odatűnt a nap pirul az alkony
késével felnyitja a tüdőt síkajkú a tél
mint másik kép a híd alatt felmerül az arcod
fagy verte néma száj csobog a víz beszél

.kaktusz - Virágba boruló szeretet

.kaktusz

Virágba boruló szeretet

http://youtu.be/u6LGTBfgXR8

Tudod arra gondoltam,
hogy titokzatos
és kiszolgáltatott a mag sorsa,
először a földre pottyan,
hogy az arra kószáló szél fölkapja,
és repítse messzire,

valahol leejti,
majd megragadja egy másik,
és ez így megy mindaddig,
mígnem valahol
a véletlen segítségével
számára jó helyre nem talál...
akkor jön el az ő ideje,
megkezdődik a valódi élete:
kicsírázik,

meggyökerezik,
hoz szépséges,
sokszor különleges,
szemet gyönyörködtető virágot...
és talán az ember is olyan,
mint a mag,

fallal van körülvéve,
úgy látszik, hogy él, igaz,
mozog és táplálkozik,
de valójában
mindenféle szélnek
ki van szolgáltatva,
tehetetlen addig,
míg nem talál olyan talajra,
amelyik magába befogadja,
ahol gyökeret ver,
amibe megkapaszkodhat,
akkor lesz valóság, hogy él:
az élet látható,
lelket gyönyörködtető jele,
ha virágba borul a szeretet.

http://youtu.be/TMFxPfkB-Fc

2014. február 15.

Ádám J. Csaba - Hegedűk

Ádám J. Csaba

Hegedűk

Hegedűk harsogjanak
tavasz dalát zengjék,
mikor feléd-feléd mennék.

Világ madarai szálljanak
át az élet dalán, sírják el
a hegedűk,hogy nem
hagysz el soha talán.

Vonók húzzák szíved
rezdülését ez életben,
hogy nem volt semmi-
semmi velünk véletlen.

Ringjon érted a
symphonia, mint a zöld
mezőn a hajlongó színes
tulipánok, míg nem jössz
én majd addig várok.

Szólnak a hegedűk,
karomban tartalak,száll
a szív zene, mik minket
örökkévalóba tartanak.

Naplemente után
csillagokig száll a hegedűk
himnusza, mi rólunk szól, s
mi benne élünk mindvégig
majd valahol.

Vágyainkat sírják,zengjék,
hogy te vagy
érted mindig-mindig lennék!

Lennék érted világ zenékben,
virágokban, fűben, örök dalokban,
égi - égi hegedűkben.

(2013)

György Viktória Klára - Emlék ...

György Viktória Klára

Emlék …

Ösvényedre léptem,
érted virágzott minden rét,
harmatcseppben fürdött szívem,
boldogság, mely ma is megigéz.
Nem kértem, mégis adtad
lelked aranyát,
s én megnyitottam
bensőm szent templomát.
Nem is sejted, mit
nyújtott a pillanat,
az érzés még fojtogat.
A semmiből fakadó
rejtelmes csoda,
lett vágyam otthona.
A csendemben hallom szíved
dobbanását,
hulló könnyem csobbanását.
Virágszirmot hintett lábam
elé kezed,
rejtett patak sodorta
hozzám léptedet.
Sejtelmes kép,
egy pillanatra
arcodat látom,
elhaló tűz, elhalkult sikoly,
mára csak édes álom.
Vágytam a hajnalt,
a bíboros alkonyt,
ölelésed,
az érintés hozta pillanatot.
Bocsáss meg,
add kezed, ne hidd hogy bántlak,
vétkem csak az csupán,
szerelem szikrája gyúlt bennem,
életem alkonyán.

Koszpek Ferenc - Már nem

Koszpek Ferenc

Már nem

http://www.youtube.com/watch?v=-FuFIu9_54Q

Elhagyott csónakok
a tó medrében...
Nem tudom, hol ragyog,
s nem, nem érzem
a felkelő napnak
éltető melegét;
erőtlen hagynak
szavaid: Te meg én...

Hatos Márta - Bezárt idő

Hatos Márta

Bezárt idő

Szerettem az időt elveszteni benned,

Holdat csodálni s lesni csillagokat,

Hinni szerettem nem múló varázsod,

Mindent szerettem ami te vagy.

Kietlen puszta volt a lét nélküled,

S te nőttél bennem mint a szürkület.

Lassan éjszakává terebélyesedtél,

Mindent beborító sötét egem lettél.

Kezdtem elveszni ebben a magányban,

Sötét, hideg éj vett körül mindenütt,

S ha néha lélektársamra találtam,

Hittem a szabad időben, a csodában.

De elegem van ebből a világból,

Hol hiányod már térdrekényszerít,

Emberi nyelven nem tud szólni senki,

S az őszinte szó is időbezárt semmi.

Tóth Roland - Fatornyos kis falum

Tóth Roland

Fatornyos kis falum

Zöld rámákba feszítik
a táguló mezők a cseppnyi kis
skatulya házakat
és ha téli márványba
vésődnek az ágas-bogas fák
tiszta hó takarja
a megbúvó álmokat

feketébe halkult nénikék
köszöntenek az árnyas tornácokról
szívükben még ott izzik
a becsület parazsa és szavaikból
gyúl a hit lobogó lángja
kézmozdulatukban átölelni látszik
az egész falu határa

itt a zaj az élmény
a nyugalom csend-szalaggal
átkötött ajándék
ha a nyári forróságban mezőkből
vibrál a messzeség párás kékje
egy hollópár régmúlt magyar
meséket korrog az égre

nem szédülnek
a felhőkbe hatalmas gyár-sóhajok
a nagy ürességben nem remeg
az inakba feszült ösztön-félelem
alig van itt valami
és én mégis ebbe a földbe
vetettem mindenem

Kamarás Klára - Napfogyatkozás

Kamarás Klára

Napfogyatkozás

http://www.youtube.com/watch?v=lDXCEMEKTCw

Miért nem szólnak újra a szavak

csobogva, mint sziklák között patak?

Nem kérek többé aranytrombitát,

csak hangja legyen bársony, vagy brokát

annak, ki felolvassa verseim,

s születne bennem gondolat, de ím,

lassacskán már a nevem sem tudom.

Minden hiába,  ha gondolkodom,

csak képek bukkannak fel, és előre

tudom, ez rosszabb lesz jövőre,

ha élek még. Ugyan! Ha elkerülnek

a csengő ritmusok, minek örüljek?

És öröm nélkül már minden hiába!

Mit kiálthatnék bele a világba?

Hogy minden fáj, a karom és gerincem,

hogy minden elmúlt, mind, amiben hittem?

Kutyám ugat, mikor felnéz a holdra.

Az ő dala. Nekem is elég volna?

Szeitz János - Álmaink

Szeitz János

Álmaink

Álmainkban múltban járunk,

Álmainkban valót látunk.

Öröm valót, átok valót,

Valóságunk örök álmok.

Keserű kín nappalokban

reményeket megalázó,

álmot űző vadak járnak:

meggyaláznak önmagunkban.

Álmainkban istent látunk,

emberistent, megbocsátót.

Álmainkban embert látunk

istenembert, meggyalázót.

Holtak lennénk álom nélkül,

üres lelkek roncs világban.

Nappali vak tévelygésünk,

áloméltet herdálnának.

Álmainkban tűzben járunk,

halálunkkal együtt hálunk,

holt szerelmet dajkálgatunk.

Álmainkban megbocsátunk.

Molnár Szilvia - Zöld élet

Molnár Szilvia

Zöld élet

http://youtu.be/YYEk_coamQM  

A nagy hidegek és az első napfényesebb napokon elhatároztam, hogy figyelni fogom mikor duzzadnak pattanásig a rügyek és mikor kezdenek kifordulni belőlük a zöld levél-szoknyácskák, kelletve magukat a szellőnek. Nem sikerült. A melegedésben örömködő rügyfakadások megelőzték figyelmem gyorsaságát. Mostanra csodás zöldbe öltözött minden park.
Reggelre feketerigók énekére kezd nyiladozni a szemem még ébresztési idő előtt. Ha időm és figyelmem engedi, sétálásaim során megtalál egy-egy terület frissen vágott füve átható illatával. Engedem magamba, hagyom, hogy átjárjon, hagyom, hogy töltsön. Csoda minden kezdődő nap és minden fénysugár.